Állítólag áttörést érhettek el, a szerkezet lehetővé tenné az űrhajók számára, hogy a fénynél nagyobb sebességgel haladjanak.
A tudósok azt állítják, hogy kifejlesztették egy térhajtómű fizikai modelljét, egy olyan eszközt, amely lehetővé tenné az űrhajók számára, hogy a fénynél nagyobb sebességgel haladjanak.
“Bemutatjuk a szubluminális pozitív energiájú, gömbszimmetrikus térhajtóművek első általános modelljét,”
– állítja a tanulmány ismertetője.
“Fogalmilag azt mutatjuk be, hogy minden térhajtómű, beleértve az Alcubierre meghajtást is, szabályos vagy egzotikus anyagból álló héja bizonyos sebességgel inerciálisan mozog.
@roxyblazeahivatalos Orbán Viktor rajza: kiszúrtam rajta valamit amiről senki sem beszél! 😂#orbánrajz #vicces #humoros #magyartiktok #magyarmémek #aicontent #roxyblaze #digitálisinfluenszer #orbánviktor #orbanviktor #közélet #roxyblaze #magyarvalóság #rajz ♬ eredeti hang – Roxy Blaze - Roxy Blaze
Ezért bármilyen térhajtómű igényel meghajtást. Megmutatjuk, hogy a szubluminális, gömbszimmetrikus térhajtómű osztály, legalábbis elvben, felépíthető az emberiség által ma ismert fizikai elvek alapján.”
-írja az ÚjVilágtudat.
A tudósok elméletei az Alcubierre térhajtóművön alapulnak, amelyet Miguel Alcubierre elméleti fizikusról neveztek el. 2000-ben megjelent dolgozatában azt írta, hogy a hajtómű a téridő módosításával működik.
“Az űrhajó mögött a téridő tisztán lokális kiterjesztésével és az előtte lévő ellentétes összehúzódással gyorsabb mozgás lehetséges, mint a megzavart régión kívüli megfigyelők által látott fénysebesség,”
– írta Alcubierre.
“Az ebből fakadó torzítás a tudományos fantasztikum ‘térmeghajtására’ emlékeztet. Ahogy azonban a féreglyukaknál történik, egzotikus anyagokra is szükség lesz a téridő torzulásának előidézése érdekében”.
Elméletileg a térhajtómű képes lenne Albert Einstein általános relativitáselméletének határain belül működni.
A fénynél gyorsabb utazáshoz általában végtelen mennyiségű energiára lenne szükség, de ez a korlátozás csak a téridőben lévő tárgyakra vonatkozik, nem pedig magára a téridőre – így tudott az univerzum gyorsabban tágulni, mint az ősrobbanás utáni fénysebesség.
Az új cikkben a tudósok azonban kulcsfontosságú különbséget tesznek Alcubierre és saját elképzelésük között:
Ahelyett, hogy a negatív energiát, egy olyan anyagot használnánk, amely nem létezik az univerzumban, a téridő buborékait lehetne használni a hajtás lehetővé tételéhez.
A buborék belsejében lenne egy utastér, ahol az idő múlása eltérően működhetne, mint a járművön kívül.
“Nem lehet megtörni a fénykorlát sebességét maguknak az utasoknak a téridőhöz képest, ezért inkább a buborékban normálisan mozognak, de maga a buborék is szuperluminálisan mozog,” –
magyarázza Sabine Hossenfelder, a Frankfurti Haladó Tanulmányok Intézetének professzora és tudományos munkatársa.
Hossenfelder professzor azzal folytatja, hogy a fénynél gyorsabb mozgáshoz maga az űrhajó negatív energiasűrűségeket igényel, a gyorsuláshoz pedig energiára és lendületre van szükség
– bár a cikk nem magyarázza el, hogyan lehetne ezt kezelni, azt feltételezi, hogy ez lehetséges, mert belefér a tudományos elméletbe.
A cikk elmagyarázza a jármű egyéb terveit, például az utasok egymás mellé, nem pedig egymás mögé ültetését, ellentétben a hagyományos repülőgépekkel.
A szükséges energia mennyisége ugyanis a buborék alakjától függ, és minél laposabb a haladás irányában (ennek a térhajtóműnek a kialakításakor), annál kevesebb energiára van szükség.
A térhajtómű fejlesztése évek óta az űrügynökségek álma volt, de nehéz kézzelfogható eredményeket elérni.
A NASA megpróbált újszerű meghajtási módszereket kutatni az űrutazáshoz, de egyértelműen kijelentette, hogy nem a “térhajtómű” technológiáján dolgozik.
Az ügynökség 2014-ben közzétette egy térhajtóművel működő jármű tervét, amely négy hét alatt képes lenne eljutni a legközelebbi csillagig, szemben a jelenlegi 80000 évvel.
Forrás: ÚjVilágtudat