Szükségszerű volt kirobbantani, és egy meglehetősen szűk körhöz vezetnek a szálak…? A puding próbája az evés, a fegyverarzenáloké pedig a háborúk…
Tegyük fel magunknak az egymillió dolláros kérdést:
Miből fogy a legtöbb a háborúban?
Lőszerből és fegyverből.
Idegen országok idegen háborúi, sokszor ismeretlen okokból kirobbantott vérengzések ágyaznak meg a fegyveripar anyagi jólétének.
Miről is beszélek?
Hogy a háborúk valahogy mindig is a legmegfelelőbb terepe voltak a fegyverek és egyéb haditechnikai eszközök kipróbálásának.
A fegyvergyárak sokszor steril, laboratóriumi környezetben tesztelik a tökéletesített, ölésre tervezett “csodákat”.
De ahhoz, hogy valami jól működjön, nem csak laborokban, tesztpályákon, mesterséges harcmezőn szimulálva kell próbára tenni, hanem a véres valóságban, ahol emberek tömegei lőhet egymást halomra vele.
A puding próbája az evés, a fegyverarzenáloké pedig a háborúk…
A fegyveripar mindig is eygfajta “expóként”, bemutatóként tekintett a világháborúkra, az országok között kirobbanó nagyobb harcokra.
Ilyenkor ténylegesen valós körülmények között, valós időjárási viszontagságokban, valós célpontokon, ténylegesen vérre menően lehet jelentést írnia a fegyveripar fekete aktatáskás ügynökeinek arról, hogy ezek a bestiális eszközök mennyi ember életét voltak képesek elvenni.
Ők ebben mérik a teljesítményt.
Békeidőben fejlesztenek, amikor pedig elég “játékszer “gyűlik össze, akkor valamilyen megmagyarázhatatlan okból mindig késztetést érez arra valami “elmebeteg”, hogy kirobbantson egy újabb háborút.
És újra itt a “bemutató” ideje, hogy majd egy kellően véres, szükségszerű tömegmészárlást követően újra fel lehessen venni a “rendeléseket” a fegyveripar nagyipari futószalagján…