Komoly üzenetet kaptak.
A magyarországi romák körében egyre többen ismerik fel az orbáni rendszer igazi arcát.
Olyan emberek, akik hosszú évekig hittek a kormányzat cigánypolitikájának propagandájában, ma már egyre többször teszik fel maguknak a kérdést:
Mi változott valójában az életünkben? Javultak a körülményeink, vagy csak a kormányzati beszédek lettek díszesebbek, miközben a nyomor mélyül?
A Roma Tagozat Civil Szervezet által kiadott, szókimondó üzenet nem csupán egy belső vitáról szól Sztojka Attila, a roma kormánybiztos és a közösség egy része között.
Ennél sokkal többről van szó: egy nép kezdi visszavenni a hangját, méltóságát és a saját jövője feletti rendelkezés jogát.
A roma közösség ma már egyre inkább látja, hogy amit a kormány „felzárkózásnak” nevez, az valójában statisztikai szemfényvesztés.
A falvak szélén, vályogfalú otthonokban tengődő roma családok gyerekei éheznek, nem jutnak megfelelő oktatáshoz, meleg vízhez, egészségügyi ellátáshoz – miközben százmilliárdok folynak el „roma integráció” címen kormányközeli zsebekbe.
És miközben a helyi közösségek lassan pusztulnak, a kormány inkább ázsiai vendégmunkásokat támogat, nem a hazai munkaerőt.
Sztojka Attila alakja a roma közösségen belül egyre inkább az árulás szimbóluma lett. Egy politikus, aki már nem képvisel, hanem elad. Nem emel, hanem elhallgattat.
Nem közösséget épít, hanem megoszt.
Ő lett az a káder, aki romát fordít roma ellen, csak hogy fenntarthassa saját hatalmát, miközben Orbán Viktor rendszerének díszcigányaként legitimálja a kizsákmányolást.
De a változás jelei már itt vannak. A Tisza Sziget és más roma szervezetek, civilek és hétköznapi emberek nem akarnak többé díszhelyet egy elnyomó rendszer dísztribünjén. Nem akarnak többé statiszták lenni mások hatalmi játékában – főszereplői akarnak lenni a saját történelmüknek.
A TISZA Párt és Magyar Péter új politikai vonala reményt ad azoknak a romáknak, akik nem csak túlélni, hanem élni akarnak.
Olyan országot akarnak, ahol a cigány gyereknek nem csak söprű, hanem könyv is jár; ahol nem a bőrszíne, hanem a tehetsége számít.
Ahol a romák nem „mellékszereplői” a magyar jövőnek, hanem társalkotói egy igazságosabb országnak.
Egyre többen mondják ki: elég volt. Elég a megosztásból, a félelemből, a klientúrából, a leereszkedő alamizsnából. Elég Sztojka Attilából. Elég Orbán rendszeréből.
A cigányság nem ellensége a magyaroknak, hanem szövetségese lehet egy új rendszer születésének.
A roma közösség most először nem csupán elszenvedni, hanem formálni akarja a változást. És ez már önmagában forradalom.