Frank Leary 13 éves volt, amikor találkozott Geoghan atyával. A mosolygós pap népszerű volt a bostoni Jamaica Plain egyházközségében, mise után megölelte az anyákat, kezet rázott az apákkal és meglapogatta a gyerekek hátát. Frank anyukája kifejezetten örült, ha a fia besegíthetett a parókia körüli kerti munkákban.
Amikor Geoghan atya először hívta fel a paplakba, limonádéval kínálta a fiút. Az ölébe ültette, és miközben a bélyeggyűjteményét lapozgatták, a keze egyre feljebb csúszott a fiú ruhája alatt, míg az ki nem rohant a teremből. Második alkalommal egy apáca aggodalmas arccal figyelte, ahogy az atya felkíséri a fiút a szobába.
Itt arra kérte, hogy csukja be a szemét, és hangosan ismételgesse a katolikusok fő imáit, a Miatyánkot és az Üdvözlégyet. Miközben a fiú imádkozott, az atya letérdelt elé, és beleszorította a székbe.
„Próbáltam visszatartani a sírást, folytatni az imát és csukva tartani a szememet. Nem láttam, ahogy csinálja” – mesélte később, felnőttként Frank.
Emlékei szerint egy perc telhetett el így, amikor egy másik pap rájuk nyitott, és kiabálni kezdett Geoghannel:
„JACK, MEGMONDTUK, HOGY ITT FENT NE CSINÁLJ ILYENEKET. MEGŐRÜLTÉL?”
Ezzel a történettel kezdődik a Betrayal, a 2002-es megjelenése óta klasszikusnak számító könyv, amelyben a Boston Globe oknyomozó csapata, a Spotlight összefoglalta addigi munkáját.
Az amerikai társadalmat megrázta, amit a gyerekmolesztáló papokról és az őket fedező egyházi vezetőkről megírtak, és azóta egymást érik a botrányok és a vizsgálatok az egész világon.
Hagyták, hogy újra és újra megtörténjen…
A 13 éves Frank nem tudhatta, hogy a mosolygós atya, aki 1974-ben limonádéval kínálta, a történelem egyik leghíresebb pedofil papja lesz, akinek csaknem kétszáz áldozata áll a nyilvánosság elé.
Nem tudta a közelben lakó Maryetta Dussourd sem, aki megtisztelve érezte magát, hogy Geoghan atya rendszeres vendége lett a házuknak, ahol három fiával élt. (A legfiatalabb négy éves volt.) Amikor az anya rájött, hogy Geoghan rendszeresen molesztálja a fiait és velük együtt az unokahúga négy kisfiát is, felkeresett egy másik papot, aki a püspök elé vitte a panaszt.
DE GEOGHAN FELETTESEI ADDIGRA MÁR RÉG TUDTÁK, HOGY AZ ATYA PED0FIL.
A püspök személyesen látogatta meg a szerény körülmények között élő édesanyát, és arra kérte, gondolja meg magát, és ne hozza nyilvánosságra az ügyet. De Maryetta Dussourd ugyanezt hallotta a barátaitól is, akik azzal vádolták, hogy csak botrányt akar okozni.
A hívek, akikkel együtt járt templomba, azt mondták neki, hogy ne pereljen, a gyerekei és az egyház érdekében. És azt is mondták, hogy úgysem hinne neki senki.
Ez 1980-ban történt, vagyis ha a püspök nem beszéli le az anyát, több tucat későbbi áldozat menekülhet meg. Egy év szünet után Geoghan ugyanis újabb megbízást kapott egy másik egyházközségben, ahol többek között az elsőáldozók felkészítése volt a dolga.
Így ment ez évtizedeken keresztül, 1962-es felszentelésétől a kilencvenes évek közepéig. Ugyanaz a forgatókönyv ismétlődött:
- Geoghan lebukott a szolgálati helyén, hogy kisfiúkat abuzál;
- ezt általában gond nélkül beismerte, de a gyerekeket hibáztatta, mondván, hogy azok mindig elcsábítják;
- az egyház közbelépett és eltussolta az ügyet, ha kellett, akkor fizetett a hallgatásért;
- Geoghant elküldték egy rövidebb vizsgálatra vagy kezelésre, szigorúan egyházi intézményeken belül;
- majd egy újabb kinevezéssel biztosították, hogy szabad hozzáférése lehessen ministránsokhoz, kiscserkészekhez és a legkiszolgáltatottabb családok gyerekeihez.
A bostoni érsekséget vezető bíborosok személyesen egyengették Geoghan atya útját, de rajtuk kívül is több tucatnyi egyházi vezető tudott a tetteiről. Csak azután távolították el a gyerekek közeléből, hogy a rendőrség is érdeklődni kezdett iránta a 90-es évek elején.
1993-ban egy katolikus nyugdíjas otthon helyettes vezetője lett, vagyis először kapott olyan feladatot az egyháztól, amelynek nem volt része a gyerekekkel való kapcsolat.
De azért munkaidőn kívül, papi tekintélyét felhasználva a környéken lakó kisfiúkat így is meg tudta környékezni, és ez a hatóságoknak is tudomására jutott.
1994-ben, több mint három évtizednyi háborítatlan gyerekmolesztálás és legalább kétszáz áldozat után, Geoghan ügye bíróságra és nyilvánosságra került. A következő négy évben 12 áldozatnak összesen 10 millió dollárt fizetett az egyházmegye, hogy ejtsék a vádakat. Miközben újabb és újabb áldozatok követeltek jogi elégtételt, 1998-ban végül II. János Pál pápa kizárta Geoghant a papi rendből.
2002-ben, a Boston Globe cikksorozatának indulásával szinte egyidőben elítélték. Egy évvel később a börtönben gyilkolta meg egy rabtársa.
De a Boston Globe cikksorozatának nem azért volt elementáris hatása, mert részletesen bemutatta néhány perverz pap tetteit. Hanem mert bebizonyította, hogy az érsekség ugyanígy kezelt 70-nél is több gyerekmolesztálót.
Eddig összesen 250 papot és szerzetest vádoltak meg szexuális visszaéléssel a bostoni érsekségben, és a szélesebb közvélemény is felismerte, hogy ezek nem elszigetelt esetek. A következő években világossá volt, hogy
AMÍG A MÉDIÁBAN NEM ROBBANTAK A BOTRÁNYOK, A KATOLIKUS EGYHÁZBAN SOKSZOR BÜNTETLENÜL LEHETETT GYEREKEKET MOLESZTÁLNI.