A szülőket különösen érzékenyen érintheti a téma, ezért csak az nézze tovább, akinek kötélből vannak az idegei.
Ütötték, verték és éheztették az egyébként is gyengén fejlett gyermeket.
Ha Sárika mégis kapott enni, rendszerint csak a macska tányérjából falatozhatott.
Ötéves korára a kegyetlenség és a szívtelenség olyan mély bugyraiban kellett elmerülnie Török Sárikának, amit sokan egész életükben nem élnek át.
A kicsi lányt édesapja és annak új élettársa kínozta halálra.
Sári boldog családba született, ám apja, a 29 éves Török Antal traktoros annyit ivott, hogy végül a felesége elhagyta.
Török perre ment, és végül meg is kapta Sárika felügyeleti jogát, pedig az édesanya közel állt az őrülethez: kért, könyörgött a bíróságon, hogy ne adják a gyermeket az apjának, hiszen sosem szerette a kislányt.
Az eset még 1963-ban történt, de azóta is újra és újra előkerül, és megrázza az országot.
Törökről köztudott volt, hogy részeges, goromba, kötekedő, és emiatt már kétszer volt büntetve. Pechére az anya a gyermekelhelyezéskor már egy hétgyermekes özvegyen maradt férfi felesége volt, a hét közül négyet állami gondozásba vettek
– olvasható az Élet elleni bűncselekmények Facebook-oldal beszámolójában.
Török anyja vállalta volna Sárika nevelését havi 400 forintért, de a férfi és új élettársa, Valcsek Magdolna inkább magukkal vitték a kislányt Sásdra, hogy ne kelljen fizetniük.
Sárika igazi megpróbáltatásai akkor kezdődtek, amikor egy hete lakott apjánál a bírósági döntés után.
Szobájából kirakták, kikerült a szabad kéményes, füstölő helyiségbe, és haláláig nem feküdt ágyban. Ütötték, verték és éheztették az egyébként is gyengén fejlett gyermeket.
Ha Sárika mégis kapott enni, rendszerint csak a macska tányérjából falatozhatott.
A gyereket a kútról hozott vízben fürdették, sokszor egy órát is benne kellett ülnie. Egyszer úgy megverték papuccsal, hogy az eltört.
– Sárika soha nem sírt, nem is jajgatott, amikor verték, csak akkor, amikor egyszer a forró tűzhelyre nyomta Magda néni a kezét – mondta a tárgyalóteremben a szomszéd hétéves kislánya, aki mindennap átment játszani a gyerekkel.
Hogy a két bestia közül melyik felelőssége volt nagyobb, azt a bíróság sem tudta megmondani, mindenesetre tény, hogy halálát végül az apja okozta.
1963. október 25-én félig agyonverte, hasba rúgta, és még két nappal később is a konyha kövezetén kellett aludnia, amikor már haldoklott.
A boncolás szerint halálát ütéstől származó májrepedés okozta 28-án, de testén több külsérelmi nyomot is találtak.
Török másnap mosolyogva közölte a tanácson, hogy Sárika meghalt. Azt természetesen nem, hogy ezért ők a felelősek.
Első fokon Törököt és Valcseket is halálra ítélte a bíróság, de a négy hónapos terhes nő büntetését végül 13 évi szabadságvesztésre enyhítették.
Az ügy még sokáig nagy visszhangot csapott, mivel később kiderült, hogy Sásd vezetése, és a helyiek egy része is tudott arról, hogy mennyire brutális körülmények között él Sárika.
„Sokkal erősebben ütötte a gyereket ez az asszony, mint ahogy egy gyereket ütni szoktak” – mondta egy szemtanú Valcsek Magdolnáról.
A mai világban ugyebár az is eleve kérdéses, hogy menyire tanácsos “ütni”, a gyereket, és hogy mit jelent ez a gyakorlatban.
Egy pár évvel későbbi börtönriportban Valcsek Magdolna azt mondta, még mindig szereti Török Antalt.
https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=11201
Ha még élne, bőven 70 felett járna, de a források szerint már elhunyt.
1964 márciusában elhangzott a magyar rádióban az első dokumentumriport, amely erről az esetről szólt. Sárika lámpása volt a címe, Bánkuti Gábor, Bereczky Gyula és Dolgos János voltak az alkotók.
Az esetben szembetűnhet sokaknak az, hogy miért nem az anyjánál maradt a gyerek.
Bár volt fellebbezés, másodfokon Élet elleni bűncselekmények is az apa kapta meg a kislányt. 1962 telén vitték el az anyától.
A bíróság azért döntött így, mert Sárika édesanyja akkor már egy hétgyermekes, özvegyen maradt férfi: Kálózi László felesége volt.
A hét gyermek közül négy állami gondozásban volt.
Török Antalról egyébként egy valószínűsíthető felvétel is előkerült, melyen cigarettázik.
Sőt, az Élet elleni bűncselekmények facebook oldalán megjelent egy titokzatos komment az alábbiakkal:
“Ez a görény a nagyapám unokatestvére volt,1964.05.21-én Pécsett felakasztották.A dédapám és az ő apja testvérek voltak…”
Van itt még néhány fontos adalék egy korabeli újsággcikkben. Ezek szerint Török a helyi TSZ elnök, Nagy Béla sógora volt.
Nagy állítólag beszélt Törökkel a kislány neveléséről, de “nem intézkedett hathatósan”, azaz nem tett semmit, és lehet, hogy néhány kezdeményezés miatta akadt el.
Azaz más TSZ dolgozók, például az említett munkások próbáltak jelezni neki, hogy tegyen valamit, mégsem történt semmi.
Ez pedig azt jelenti, hogy elég nagy a gyanú rá, hogy itt kollektíve kulcsemberek néztek egyszerűen félre, undorító és elítélendő módon.
Nem evett, nem ivott, görnyedten járt, és szédül. Ennek ellenére aznap este is kiküldték a hideg, huzatos kamrába aludni.
Török ekkor már szólt Valcsek Magdolnának, hogy “érzem, ez a gyerek ma meghal”.
Hozzátette, hogy “be kellene hozni a szobába”.
Ki is ment Sárikáért, de nem hozta be, hanem felrázta a haldokló kislányt, és beráncigálta a konyhába. Nem ágyba, hanem egy katonaköpenyre fektették, a konyha kövezetén.
Október 27-én.
És mindezt 5 évesen kellett átélnie, borzalmas lehetett…
Szegény kislány mit szenvedhetett…
El sem tudjuk képzelni sokan, hogy még mi minden mehetett keresztül.