“Itt a beutaló, mert amit a hatalom művel az egészségüggyel, az patológiás eset…”
Egy megdöbbentően őszinte és nagyon szókimondó bejegyzés született nemrég, melyet sokan elkezdtek osztani, nem véletlenül.
Az üzenet nyíltan beszél arról, hogy jobb és baloldaltól függetlenül több mint 30 éve rohasztják le az egészségügyet.
A bejegyzés változtatás nélkül:
Nem baj, ha a várólisták lassan éves hosszúságúra nyúlnak, nem érdekli őket, hogy az orvosaink húgyérsz-rér dolgoznak, az ápolók pedig csak hivatástudatból cserélik nap mint nap az ágytálakat és sokan már inkább beállnának kasszásnak a lidlibe vagy valamelyik nagy multihoz, mert még a “gaz multi” is jobban megbecsüli, mint munkaerőt.
A magyar egészségügy évtizedek óta rohasztva, elhanyagolva van. Ennek pedig meglett az eredménye: az IPSOS felmérése szerint 34 ország közül a magyarok szerint a legrosszabb hazájuk egészségügyi ellátása.
Ez valahol nem csoda. hazánk a világelsők között van az szív és érrendszeri betegségek vagy a rák okozta halálozásban évről-évre.
Miközben jobb és baloldali kormányok váltógazdaságban rabolták szét az országok, az öltönyös f-szkalapok kínosan ügyeltek arra, hogy olyanba ne öntsenek pénzt (még ha muszáj se) ami rengeteg forrást igényel.
Az egészségügy pedig mindig is ilyen volt, mert rengeteg anyagi forrásra vna szükség fenntartani.
Ma két út van az ember előtt, ha hirtelen beteg lesz és nem akar megdögleni.
Vagy elmegy a magán egészségügybe, és minden vagyonát rákölti, ez esetben van CT, ultrahang már másnapra, szinte királyi fogások ha be kell feküdni, az ember segge kinyalva.
Ez esetben az egy ágyas VIP kórházi szobában azon agyal az ember, hogy mi a fenének fizettetik meg vele e TB-t…
A másik út, ha nincs pénze az embernek, az maga a pokol. Egy igazi “emberdarálóba” vált jegyet egy nagyon hosszú és lélekőrlő “utazásra”, melynek hossza és kimenetele csak az egyre inkább “kiégő” orvosaink és ápolóink jóindulatán múlik.
És egy több mint 30 éve magára hagyott, lélegeztetőgépen tengődő egészségügyben – érthető módon – egyre kevesebb a jóindulat.
Arra megvan az esze a fehérgalléros gazembereknek, hogyan kell kivenni a rendszerből, aztán ha valamelyiknek a rokona megbetegszik, meg megy a csodálkozás az afganisztáni szintű ellátáson.
Egyre többen gondolkodnak azon, hogy otthagyják a hivatásukat.
A sok szögre akasztott köpeny és sztetoszkóp pedig fájó mementója lesz tönkretett emberei életeknek, halottaknak, akik megmenthetők lettek volna, gyászban gyötrődő családoknak, akik tehetetlen haraggal lesznek kénytelenek tovább élni.
Higgyétek el kedves politikusok.
Lehet menni a magán egészségügybe, lehet szórakozni az állami ellátással, az orvosok és ápolók fizetésével, megbecsülésével, de amikor majd az alulfizetett mentős fogja a kezetek, vagy egy tepsiben tolnak be a műtőbe egy olyan dokihoz, aki már a második túlórás műszakot tolja, fordul majd a kocka!
Forrás: Zavatszki Milán