A nemzet MI VAGYUNK, nem a jachtozó felső tízezer! Elgondolkodtató igaz írás a közelgő második rendszerváltásról!
Valami készül. És ez már nem csupán zúgó háttérzaj – ez robaj.
A társadalom mélyéből tör fel, egyre erősebben. A levegőben újra ott kering 1989 szelleme, de ezúttal nem pártok, nem elitkörök, nem belső egyeztetések mentén formálódik. Ez a rendszerváltás lentről jön. A népből. Belőlünk.
A ma Magyarországa nem az, amit ígértek nekünk. Nem a szabadság hazája, nem a felemelkedés terepe, hanem egy kiváltságos réteg vadászmezeje.
Ahol a politikai elit – bal és jobb egyaránt – évtizedek óta csak cserélgeti egymást a húsosfazék körül, miközben az átlagember élete csak egyre kilátástalanabb.
A NER nem forradalom volt, hanem megszállás – egy új, pöffeszkedő, gőgös hatalmi osztály színre lépése. Ugyanúgy lenéztek minket, mint az őket megelőzők.
Csak most stadionból, luxusautóból, közbeszerzésből és jachtfedélzetről.
De a türelem elfogyott.
Egyre többen látják: nem lehet többé toldozgatni. Nem kormányváltásra van szükség, hanem korszakváltásra. A nép szívében és fejében megérett a vágy a második rendszerváltásra – arra, ami már nem a háttéralkukon, pártkatonákon és lejárt szavatosságú politikusokon múlik, hanem az emberek akaratán. Először csak suttogás volt, ma már kiabálás: elég volt.
A nemzet mi vagyunk.
Nem azok, akik helikopterrel járnak vadászni. Nem azok, akik közpénzből építenek kastélyokat maguknak, miközben a nyugdíjas a gyógyszert, az egyedülálló anya a tejet számolja. Nem azok, akik szájzárat tesznek a médiára, és akik szerint mindenki hazaáruló, aki kérdéseket tesz fel.
Mi vagyunk a nemzet – a kétkezi munkás, a tanár, a nővér, a kisvállalkozó, a nyomorgó fiatal és az aggódó nagymama. És most először hosszú idő után nem félünk többé kimondani, hogy változást akarunk.
Az új korszak nem arról szól, hogy ki váltja Orbánt – hanem arról, hogy mi váltjuk le a rendszert, amely lehetővé tette az ilyen típusú hatalomkoncentrációt.
Nem új vezetőre van szükség, hanem új struktúrára. Új erkölcsre. Új egyensúlyra a hatalom és az állampolgár között. Mert ha ezt most elszalasztjuk, újra eladják a jövőnket, csak másik zászló alatt.
Ezért ma nem pártokra van szükség, hanem ébredésre.
A második rendszerváltás már elkezdődött – a szívekben, az utcákon, az üzenetekben, a beszélgetésekben.
És amikor elérkezik, nem fogja megkérdezni, ki áll készen. Jönni fog, söpörni fog, és magával viszi mindazt, ami hazugságra épült.
A kérdés már nem az, hogy eljön-e.
Hanem az: velünk jössz-e, vagy nélküled is végigmegy az úton?