Egyesek szerint kizárt, hogy földi élőlény legyen.
Új fajt találtak a tudósok az Antarktisz-óceán vagy Déli-óceán mélyén, amely 20 karral és jellegzetes testalkattal rendelkezik.
Egy kutatóhajó fedélzetén találkoztak vele, miközben kihúzták hálóikat a hideg óceánvízből.
Az új fajról szóló tanulmány július 14-én jelent meg az Invertebrate Systematics folyóiratban. A tanulmány szerint a kutatók az új fajra az Délióceán körzetében bukkantak rá.
A kutatócsoport 2008 és 2017 között több expedíción is részt vett, hogy felkutassák a Promachocrinusnak vagy antarktiszi tollcsillagoknak
nevezett titkos tengeri állatok csoportját.
Hatalmas állatok, amelyek akár 2000 méteres mélységben is élhetnek a víz alatt.
A kutatók szerint ezek a lények “nem eviláginak” tűnnek úszás
közben.
A tollcsillagok különböznek a többi hírhedt tengeri csillagtól, annak ellenére, hogy gerinctelen óceáni állatok.
Felméréseik során azonban a kutatók nyolc, jellegzetes testvonással rendelkező tollcsillagot gyűjtöttek össze, és egy új fajt fedeztek fel, a
Promachocrinus fragarioust vagy az antarktiszi epertollcsillagot.
A nemrég talált fajt a latin eper szóról nevezték el, mivel teste a gyümölcs
alakjára emlékeztet.
A tanulmány szerint az antarktiszi epertollcsillagnak 20 karja van a központi eperszerű testéhez kapcsolódva.
A színét lilásról sötétvörösre képes változtatni.
A tanulmány azonban nem említi az állat teljes méretét, de a kutatók azt állították, hogy “nagy”. Testalakja és DNS-ének elemzése alapján azonosították az új fajt.
A kutatók szerint az antarktiszi epertollcsillag az egész Déli-óceánban él, 60-tól 2000 méteres mélységig.
Az antarktiszi epertollcsillagról készült képekből kiderült, hogy az új fajnak kétféle függeléke van.
Az újonnan felfedezett tengeri lény alsó, rövidebb
függelékei csíkosnak és göröngyösnek tűnnek, míg a felső, hosszabb karjai tollasnak és puhának.
Ráadásul az antarktiszi epertollcsillag testének alsó része nagyjából háromszög alakú.
Felül szélesebb, alja keskeny.
Emily McLaughlin, Nerida Wilson és Greg Rouse annak a kutatócsoportnak a tagja volt, amely több antarktiszi tollcsillag fajt dokumentált,
köztük
három újonnan felfedezett fajt