Megtalálták a piramis déli bejáratát, amely rejtett helyiségekhez vezetett, ahol egy múltbeli civilizáció ősi feljegyzései és a piramis építésekor használt “antigravitációs gépek,” valamint a több mint 36 000 éve épült piramis feljegyzései voltak. A régi fényképeken, metszeteken jól láthatóak a piramis lehetséges déli bejáratának körvonalai.
A piramis alapja akkoriban a homok alatt volt, a 19. századi fényképeken a déli bejárat a talajszinten van. A fotósok pedig megörökítették.
Sokak szerint ez a bejárat egyértelműen rejthet vaamit, mivel napjainkban is megpróbálják elhallgatni, eltütntetni az egyiptológusok.
Míg egyesek szerint akár a Sznt Grálhoz is elvezethet, mások szerint az embeiség múltját megváltoztató titkot rejt a bejárat.
A piramis lehetséges déli bejáratáról nincs nyilvánosan elérhető információ, legalábbis hivatalos források szerint, bár vannak nyomok.
A 20. század 90-es éveiben Egyiptomban dolgozó Steven Moeller amerikai egyiptológus “Ozirisz földje” című könyvében azt írja, hogy Flinders Petrie a szabadkőműves Dr. J.O. Kinnamannel együtt megtalálta a piramis déli bejáratát, amely rejtett helyiségekhez vezetett, ahol egy múltbeli civilizáció ősi feljegyzései és a piramis építésekor használt “antigravitációs gépek,” valamint a több mint 36 000 éve épült piramis feljegyzései voltak.
Kinnaman beszélt erről egy kis észak-kaliforniai szabadkőműves hallgatóságnak tartott előadásában, amelyet később kazettára is rögzítettek élete végén, 1955-ben.
Dr. J.O. Kinnaman 32. fokozatú szabadkőműves volt, egyben neves bibliai régész is, aki 1907-ben doktorált régészetből a Római Egyetemen. 1922-ben ásatásokon vett részt Howard Carterrel.
Később a Közel-Kelet régészetével foglalkozott. Tagja volt az Egyesült Királyságban működő Victorian Institute igazgatótanácsának és alelnöke, a Society for the Study of Apocryphal Books alelnöke, a World Society of Archaeologists tagja, valamint öt különböző régészeti folyóirat szerkesztője.
Hogy ki az a Flinders Petrie, nem kell megmagyarázni. Barátságukat azonban sehol nem említik, és valószínűleg Petrie is szabadkőműves volt, és titokban tartotta barátságát Kinnamannel.
A misztikus társasághoz való tartozás titokban tartása magának a titkos társaságnak a feltétele, és a beavatottak szokásos gyakorlata.
Továbbá a szabadkőműves forrásokból egyértelműen kiderül, hogy az összes szabadkőműves rituálét az ókori egyiptomi beavatási gyakorlatokból kölcsönözték. Flinders Petrie pedig úgy ismerte Egyiptom titkait, mint senki más, és ha ő és Kinnaman találtak valamit, azt titokban tartották.
Steven Moeller részletesebben feltárta Petrie kapcsolatát Kinnamannel és a leletekkel kapcsolatos információkat is:
“Kinnaman azt állította, hogy nem volt írásos bizonyíték a Nagy Piramisban talált leletekre, mert ő és Petrie halálukig felesküdtek Egyiptom és Nagy-Britannia kormányának, hogy nem árulják el annak részleteit, amit sikerült megtalálniuk. (Legalábbis Petri betartotta a szavát).
Kinnaman kijelentette, hogy felfedezéseik idején úgy döntöttek, hogy a társadalom még nem áll készen arra, hogy megismerje a gravitáció leküzdésének lehetőségeit és a Nagy Piramisban tett felfedezéseket.”
Bár sem életrajzokban, sem levelekben nincs közvetlen bizonyíték Petri Kinnamannel való barátságára, közvetett bizonyítékok vannak.
Így Stephen Meller azt írja, hogy mindketten tagjai voltak a British Foundation for the Study of Palestine-nak, a Victorian Institute of Great Britain-nek, és Petri két kollégája rendszeresen publikált cikkeket az American Antiquarian and Oriental Journal-ban, aminek Kinnaman a főszerkesztője volt.
Petri elmondta, hogy csak egyszer, 1922-ben tért vissza Gízába. Valószínűleg akkor tették Kinnamannel ezeket a felfedezéseket a Nagy Piramis déli oldalán.
Ami a piramis déli bejáratát illeti, ez önmagában egy hasonló szűk alagútra utal, mint az északi oldalon, amely egy ismeretlen helyiségbe vezet. És valószínűleg valahol a király kamrája alatt kell lennie egy másik kamrának. Lehet, hogy tévedünk, és ott nincs bejárat, és a tömböket egyszerűen szétszedték Kairó építéséhez.
Ez a mélyedés azonban furcsán néz ki, és a piramis déli oldala jelenleg zárva van. És ez kérdéseket vet fel. Két lehetőség van.
Vagy nincs bejárat, vagy van, de rejtve van, és az egyiptomi hatóságok is tisztában vannak ezzel, és ennek minden bizonyítékát elfedik. Például a déli bejárat megépítése hasonló tömbökkel a helyreállítás részeként.
Fennáll a gyanú, hogy Záhi Havássz és Mark Lehner szándékosan teremtenek informális “tudományos” hátteret a piramisok körül, elfojtva az alternatív elméleteket.
Mintha valaki megparancsolta volna nekik, hogy hozzanak létre és terjesszenek egy kényelmes változatot, amely Egyiptom mélyebb ókorát és esetleg egy ősi, magasan fejlett civilizáció nyomait elrejti.
Végül is Mark Lehner először egy alternatív irányba mozdult el, egy ősi, magasan fejlett civilizáció változatának híve volt. Íme, amit Mark Lehner 1974-ben írt a Nagy Piramisról:
“Hermész, Edgar Cayce írásainak titokzatos alakja, a Nagy Piramis legfőbb építészévé válik. A piramis a tudás és a prófécia monumentális tárházaként, valamint a Fehér Testvériség beavatásának templomaként szolgált.”
Ezek az “Egyiptomi örökség: Edgar Cayce olvasmányai alapján” című könyvének sorai, amelyet az Edgar Cayce által 1931-ben létrehozott “Kutatási és Felvilágosodási Egyesület” számára írt. Lehner ezzel a szervezettel járt először Egyiptomban a Feljegyzések Csarnokának keresésére, és ez a szervezet fizette a kairói Amerikai Egyetemen végzett tanulmányait.
De aztán Mark Lehner hirtelen elkezdte népszerűsíteni a hivatalos történetet, Záhi Havássz támogatását kérve, és teljes monopóliumot kapott az egyiptomi piramisok tanulmányozására, minden korlátozás nélkül. Ott áshat, ahol akar, és azonnal megkapja az engedélyt. Ő kommentálja az egyiptomi leleteket, és ő az egyetlen ember, aki többet tud a Gízai-fennsíkról, mint bárki más. Egyetlen külföldi kutatónak sincs ilyen monopóliuma a kutatás terén.
Persze elmondható, hogy Lehner Gízát tanulmányozva kiábrándult az alternatív történelemből, rájött, hogy nincsenek atlantisziak és rejtett termek, a piramist pedig egyszerű rabszolgák építették. E
zért elkezdett kőbányákat és ókori munkás szállásokat keresni, és a piramis építését primitív fizikai munkával magyarázta. Majd elkezdte aktívan népszerűsíteni a piramis, mint a fáraók sírjának változatát.
De más eredmény is lehetséges. Mark Lehner amint megtudott valamit, az ellenkező irányba kezdett el cselekedni, aktívan támogatta a hivatalos verziókat, és azon dolgozott, hogy elnyomja az alternatívakat.
Például aktívan cáfolta Robert Schoch elméletét a Szfinx esőeróziójáról, azzal érvelve, hogy ez modern erózió. A 90-es években Robert Schoch bebizonyította, hogy a Szfinx testén és a körülötte lévő árkokban lévő barázdák esőeróziók.
A 8000 éves hivatalos kronológia szerint Egyiptomban nem volt ilyen heves esőzés, amely ilyen eróziónyomokat hagyhatott volna.
Úgy tűnik, hogy Casey és Mark Lehner szervezete számára ez egy erős érv egy ősi, magasan fejlett civilizáció mellett. Hiszen Lehner egykor ebből a célból jött Egyiptomba.
Közvetlenül ennek a ténynek a közzététele után azonban a Régiségügyi Minisztérium megszervezte a Szfinx sürgős helyreállítását, hogy elrejtse ezeket a nyomokat.
A helyreállítás eredményeként a Szfinx testén az erózió minden nyoma eltűnt. Úgy tűnik, hogy ha ez modern erózió, akkor Mark Lehner szerint miért rejtenék el azonnal? Kiderülne, hogy a Szfinx ősi időinek nyomait takarítják el.
A helyreállítással egyidőben a leltári sztélét is eltávolították az Egyiptomi Nemzeti Múzeumból, jelezve, hogy Kheopsz megtalálta és helyreállította a Szfinxet.
Vagyis valamiért elrejtik az egyiptomi civilizáció régebbi korát, vagy egy másik ismeretlen, magasan fejlett civilizációt, amely az egyiptomi előtt létezett. Mark Lehner tehát valamit biztosan tud, amit hivatalosan nem lehet nyilvánosságra hozni.
Emellett az egyiptológusok valamiért “megfiatalították” Manetho és Petrie datálását, valószínűleg elrejtve a legalább 6000 évvel idősebb piramisok régebbi korát, valamint azt a tényt, hogy a piramisok a predinasztikus időszakban épültek.
Forrás: ÚjVilágtudat