“… a rendszerváltás nem a közérdekűség eszméjét tartotta elsődlegesen szem előtt, hanem célja a párt-formációba tömörülő, hatalmat igénylő csoportok rotációs lehetőségének megteremtése volt.
A magyar lakosság szempontjából a tragédia ebben a helyzetben az – és ez egyben bizonyíték lehet a magyar vezető pártpolitikusok többségének kétszínűségére is – hogy a pártok saját hatalmi éhségükhöz szervezett tömegbázis kialakítása során, olyan elvtelen és tisztességtelen érdek és érzelmi vonalak mentén osztották meg a lakosságot, amelyek a nemzet-szintű közös platform kialakítását szinte lehetetlenné tették/teszik.
Úgy látjuk, hogy a 2010. évi országgyűlési képviselőválasztások nyomán a parlamentbe jutott pártok egyikének sincs nemzeti megbékélést és gazdasági jólétet egyaránt szolgáló demokratikus modellje.
Ehhez a kizárólag párt-rendszerre épülő parlamentműködés átalakítását kellene célként megjelölni.
Viszont erre, úgy tűnik az országgyűlésben mandátumot birtokló pártok egyikében sincs hajlandóság.
Mindebből az is következik, hogy az eddig kialakított és napjainkban is fennálló demokrácia-kép illúzió.
Ahhoz, hogy a jövőben a nemzet javára működő állam jöhessen létre Magyarországon, elsőként át kell alakítani a hatalom megszerzésének és gyakorlásának módját.”
Ez az egész írás meglehetősen röviden, tömören, de nagyon mélyen foglalja össze a magyarországi politikai közéletet…
Ma egyetlen párt sem szolgálja az igazságot, az embereket pedig még kevésbé.
Mindenki a saját pecsenyéjét süti, jobb és baloldaltól függetlenül, és rotációban váltják egymást a kondér körül…
Amíg mi, a NÉP engedjük nekik…
Politikusaid, vezetőid nagyon hálátlan szerepet vállalnak érted. Eladják a lelküket egy kis pénzért, egy kis hatalomért, egy kis hírnévért.
Cserében valótlan dolgokat mondanak és ígérnek neked. Felméréseket végeznek, hogy megismerjék igényeidet, hogy megtudják, mit szeretnél. Ismerve működésedet, azt mondják neked, ami a legkedvesebb a füleidnek, amit hallani akarsz.
A legtöbb, talán nincs is tudatában, mit tesz. A legjobb szándékkal, tudatlanul indítja feléd a hazugságözönt, mert igazságnak hiszi, amit mond. Jóakaró módjára adja oda neked a valótlant, ami nem más, mint csalódásaid, panaszaid fájdalmaid melegágya.
A legjobb politikus az, amelyik a legtöbbet és a legjobban hazudik, mert ezzel segít neked megérteni, hogy vállalnod kell életedért a felelősséget, nem bízhatsz meg senkit, hogy gondolkodjon és döntsön helyetted a te életedet illető kérdésekben.
Az a politikus, amelyik nem tud jól hazudni, nem igazi politikus, nem végzi jól a dolgát, késleltet téged.
Kérlek, bocsássál meg nekik, mert sokan közülük nem tudják, mit cselekednek.
Próbáld megmenteni őket. Megteheted! Ha támogatod őket, abban segíted, hogy tovább hazudjanak, ha támadod őket, ugyanazt teszed. Támadásaiddal abban segíted, hogy újabb, igényesebb hazugságokat tálaljanak a nép asztalán.
Támadod vagy támogatod, számukra teljesen mindegy. Számodra is teljesen ugyanaz, mivel mindkét esetben értékes figyelmet, energiát vonsz meg magadtól, saját járművedet lassítod, az övékét meg gyorsítod. Ha megvonod tőlük a figyelmed, megmentheted őket.
Többé nem kényszeríted arra, hogy hazudjanak, hogy továbbsüllyedjenek az anyagi haszon örök vakságot hozó, feneketlen tengerében.