Aprót kért Erikától egy élelmiszeráruház parkolójában. Látszott rajta, hogy nincs a kéregetéshez szokva. Végül sírva indult haza a férfi, ezt Erika is megkönnyezte, történetéről pedig a közösségi médiában számolt be.
Egy élelmiszeráruház parkolójában is történnek csendes drámák. Erika a Facebookon írta meg szívszorító történetét.
“Ma (2020.11.20.) vásárolni mentem a Tescóba. A parkolóban megállított egy 35-40 év közötti fehér férfi. Az öltözéke lényegtelen, de a szemei nagyon szomorúak voltak. Csendesen megszólított.
“- Elnézést, hogy zavarom. Tudna adni nekem egy kis aprót?”
Nem szoktam pénzt adni, mert nem biztos, hogy arra költik, amire kérik. Rajta látszott, hogy nem szokott kéregetni, ezért megkérdeztem tőle, hogy mire kellene?
“Enni szeretnék venni.”
“Mit szeretne? Megveszem.” -mondtam.
“Amit egy hároméves kisgyerek meg tud enni.”
Összeszorult a szívem és a gyomrom is. Megkértem, hogy várjon meg ott, és ne menjen el.
Sietve vettem neki 2 kg kenyeret, 6 egész csirkecombot, 1 kg virslit, 1 kg párizsit, 1 kenőmájast, 1 db konzerv löncs húst, 2 doboz sajtot, fél kg tégelyes margarint, 1 csomag tésztát, 10 db tojást, 2 l tejet, 1 csomag túró rudit, 1 gyümölcsös joghurtot, 1 csokis habos pudingot, 1 csomag tere-fere kekszet, 1 tábla Milka csokit.
Remélem, hogy pár napra elég lesz nekik, gondoltam. Fizettem, bepakoltam egy táskába és kimentem a parkolóba.
Kerestem a férfit, de nem láttam sehol. Kis idő múlva megpillantottam, előbújt a bevásárló kocsik tárolója mellől, és odajött hozzám. Kezébe adtam a táskát, ő rám nézett, és ezt kérdezte:
“Ezt mindet nekem hozta?”
“Igen” – feleltem.
Abban a pillanatban potyogtak a könnyei. (Az enyémek is.)
Elindultam vissza a Tescóba, az üvegajtó mögül néztem, hogy mit csinál. Elindult a város felé, vagy a buszmegállóhoz, mert az is arra van, nem tudom hová. Lassan ment, és közben törölgette a szemeit. (Én is.)
Gyorsan megvettem a 2 pihe-puha plédet – mert azért indultam vásárolni – és beültem az autómba. Leadtam az iskolában, ahol a kisunokám tanul.
Ott minden évben karácsonyra a Paradicsompusztai otthon gyermekeinek gyűjtenek, idén plédeket.
A paradicsompusztai intézmény feladata: értelmileg sérült gyermekek alapfokú oktatása, nevelése, készségfejlesztő speciális szakiskolai képzése.
Hazatérve, még mindig a történtek hatása alatt, jól kisírtam magam. Azon gondolkodtam, hogy és hány család lehet még ilyen helyzetben az országban. 2020-ban, amikor is “az ország jól teljesít” (ilyen jól?!).
Én, a család, mi így adakozunk. Erre tanítottuk a gyerekeinket, és most már az unokáinkat is. Szép hétvégét kívánok mindenkinek!
Kiegészítem a posztom a kétkedők kedvéért azzal, hogy a blokk dátumáról is tettem fel képet.
Nem 3 évvel ezelőtti, és nem mese, hanem valós a történetem”
-írta Erika.