A világ egyáltalán nem az, mint aminek megismertük…?
Titkosított, majd nyilvánosságra hozott akták árulkodnak arról, hogy eddig ismeretlen erők léteznek a mindenségben.
A távolbalátás képessége eleinte a parapszichológia sötét útvesztőjének tűnt. Egy olyan zsákutcának, amibe vétek bemennie a tudósoknak.
A tudósok azonban bementek, és megdöbbenésükre az út végén olyan felfedezéseket tettek, amiket jobbnak láttak, ha több évtizedre titkosítanak.
Már a második világháború alatt, annak végén, majd a hidegháborúban is működött többek között a Pentagon által finanszírozva, a CIA égisze alatt több olyan parakutató részleg, ahol a jelenséget vizsgálták.
A távolbalátás egy különleges pszi-képesség, mely során az adott személy képes arra, hogy távoli földrajzi helyeket írjon le, akár több százezer kilométer távolságra a saját fizikai helyétől.
Nagyon sok kutatási program ezen programok keretén belül továbbra is titkosított, és a legtöbb információ megjelenését, ami korábban titkosítva volt, csak évekkel később hagyták jóvá.
Elgondolkodtató, hogy vajon mik lehetnek a még ma is titkos aktákban, amikről nem tud a világ…?
A CIA egykori hidegháborús kísérletei arra jutottak, hogy az alanyok valóban rendelkeztek a speciális képességgel, noha magyarázatot aligha tudtak rá adni tudományosan.
1995-ben a CIA feloldotta a titkosítását és jóváhagyta azon dokumentumok közzétételét, melyek feltárják a távolbalátási programokban való részvételt, amelyeket a Stanford Kutatóintézetben a Menlo Parkban, Kaliforniában folytattak.
A program célja az volt, hogy megállapítsák, hogy az ügynökségek, mint a CIA, tudnák-e használni az ilyen jelenségeket “információ gyűjtésére”.
A Stanford Egyetem és a CIA által folytatott kutatás évtizedekig tartott, és megerősítette azt a tényt, hogy a hírszerző közösségeknek nagyfokú volt az érdeklődésük és részvételük a parapszichológiai jelenségek vizsgálatában.
Annyit állapítottak meg a napvilágra került akták alapján, hogy az információ valahogyan képes túlmutatni az anyagon.
Az elmúlt években a kvantumfizika megerősítette a nem fizikai valóságot, és az emberi faj elkezdi tudomásul venni ezeket a valóságokat azok felépítésének folyamatos vizsgálatával.
Ingo Swann, aki maga is részese volt az akták napvilágra kerülésének, eképpen emlékezett vissza:
“A Jupiter kísérlet nem volt hivatalos. Nagyon szigorú protokollba volt becsomagolva, de a távolbalátási nyers adatokat valahogyan rögzíteni kellett úgy, hogy megállapítható legyen, hogy azelőtt létezett, mielőtt a NASA járműve eljutott a bolygóhoz. A nyers adatokat messze eljuttatták és ajánlották számos elismert tudósnak a Szilícium-völgyben, köztük két embernek a Jet Meghajtási Laboratóriumban.”
Az akták kikerülésének már több éve, azonban azóta sorra erősítik meg a benne leírt távolbalátást és annak a kvantumfizikai hátterét.
A Princeton Mérnöki Anomáliák Kutatóosztálya egyik tanulmánya szintén megerősítette a távolbalátás valóságát.
A távolbalátás azt is jelentheti, hogy létezik az embernek egyfajta asztrális teste, mely utazni tud a téridőn keresztül – állítják egyes tudósok.
Mi az, amit a hírszerző közösség megpróbál elrejteni?
Hogy a valóság sokkal több rétegből áll, mélyebb szeletekből, mint azt valaga el tudtuk képzelni…