Egyre biztosabbak a tudósok abban, hogy ténylegesen létezhet valami a halálon túl.
És abban is van némi igazság, hogy a lélek életek között vándorolhat.
Vagyis a buddhizmus lélekvándorlása valós.
Ennek jó néhány komoly bizonyítékát tárták már fel a közelmúltban, voltak olyan esetek, melyek egyértelműen bizonyítják, hogy az ember többször is leszülethet a Földre.
Néha pedig az emberek, különösen a kisgyerekek emlékeznek az előző életeikre.
Az alábbiakban 8 olyan esetet szedtünk össze, melyben gyerekek számoltak be olyan emlékekről, amik a saját életeikben egyszerűen nem lehettek meg.
Kivéve, ha egy másik életből származnak az emlékeik…
Sok gyermek bölcsebbnek tűnik a koránál, mintha idősebb lenne a lelke.
Ám néhányuk valóban mond olyanokat, amelyek miatt úgy tűnik, a korábbi életéből meríti ezeket az emlékeket.
A szülők sokszor osztanak meg történeteket a gyermekükről, és sokuk mondja azt, hogy a gyerekeik egy tragikus halál utáni boldogabb életről ejtettek szót.
„Amikor a fiam 3 éves volt, azt mondta, nagyon szereti az új apukáját, nagyon helyesnek találja. Azonban az egyetlen apuka maga a férjem volt. Megkérdeztem: miért mondod ezt? Azt felelte, a régi apukám néha értem jön. Ő hátba szúrt engem, és én meghaltam. De én nagyon szeretem az új apukámat, és tudom, hogy ő soha nem tenne velem ilyet.”
„A feleségem és én egyszer kiselőadást tartottunk a 2,5 éves lányomnak, arról, hogy mennyire fontos a saját kis környezetének tisztán tartása. Mire ő lazán annyit felelt: „ó, ne aggódjatok, oda úgysem tud bejutni senki. Egyik éjjel már megpróbált valaki bejutni. Rugdosták az ajtót, de én keményen küzdöttem, amíg meg nem haltam. Meghaltam, ugyan, de most itt vagyok.” Úgy mondta mindezt, mintha semmiség lenne az egész.”
„Mielőtt megszülettem, volt egy nővérem, igaz? Ő és a másik édesanyám ma már igazán idősek lennének. Ők sajnos bent ragadtak egy autóbaleset során kialakult tűzben, de én biztos nem menekültem volna meg!” – Talán 5 vagy 6 éves lehetett, amikor a semmiből előrukkolt ezzel.
„Amikor a kishúgom fiatalabb volt, gyakran járkált a ház körül egy nagypapáról készült képpel, és sírt. Azt mondogatta: „hiányzol, Harvey.” Nos, Harvey még azelőtt meghalt, hogy én megszülettem volna, tehát a kishúgom nem ismerhette. Hasonlóan, más gyakori esetekhez, anyukám szerint olyasmiket mond a kishúgom, mint amiket a dédnagymamám, Lucy mondana.”
„Amikor a kishúgom első ízben megszólalt, néhány igazán zavaró dolgot mondogatott. Azt mondogatta nekünk, hogy az ő előző családja rossz dolgokat tett vele, és sokat sírt emiatt, aztán végül az édesapja megégette őt, így rátalálhatott az új családjára, azaz ránk. Kb. 2-4 éves kora között mesélte ezeket a dolgokat, és sehol máshol ilyeneket nem hallhatott, emiatt a családunk mindig is úgy hitte, ezek egy előző élet emlékképei.”
„2 és 6 éves kora között a fiam állandóan ugyanazt a történetet mesélte el nekünk, pontosabban, hogy hogyan is lettem én az édesanyja. Valami olyasmit mondott, hogy egy öltönyös férfi egy megfelelő anyát keresett, aki segít az ő lelki küldetését véghezvinni. … Mi nem beszéltünk neki spirituális témákról… és nem is vallásos környezetben nevelkedett.
Úgy írta le az egészet, mint egy bevásárlást: egy fényes teremben sorakoztak, mint a babák, és őt választották ki. Az öltönyös férfi megkérdezte, hogy biztosan őt kérik-e, majd ezután a világra jött. A fiam már igen korán érdeklődni kezdett a második világháborús repülőgépek iránt. Be tudta azonosítani őket, az alkatrészeiket felismerte, és tudta, hol vetették be őket. Még mindig fogalmam sincs, honnan szerezte ezeket az információkat. Én orvostudománnyal foglalkozom, az apja pedig matematikus. Mindig „nagyapának” neveztük, mert nyugodt és megfontolt volt a viselkedése. Ez a gyermek valóban egy idős lélek.”
„A nővérem abban az évben született, amikor az apai nagyanyám meghalt. A nővérem, mikor már elég idős lett ahhoz, hogy beszéljen, többször azt mondta az apámnak: én vagyok az anyád.”
„Anyám szerint, amikor fiatalabb voltam, elmondtam neki, hogyan haltam meg egy tűzben. Ugyan erre már nem emlékszem, de a legnagyobb félelmem az, hogy leég a lakásom. Már egy aprócska nyílt láng is megrémít.”
Hogy ezek a gyerekek mire emlékeznek? Nehéz megmondani,a tudománynak is más-más álláspontja van a dolgokról.
Van olyan elmélet, mely szerint ezek az emlékek valóban más életekből származó “átszűrődések”.
Más teóriák szerint a déjà vu mögött is hasonló lehet a magyarázat, vagyis azért érezzük néha, hogy ez már megtörtént, mert egy másik életben egyes események ténylegesen megtörténnek velünk…
Szerintetek lehet ebben valami?