A magyar történelem elhallgatott csatái: erről bezzeg miért nem lehet alig hallani?!
Avagy így írják át a történelmünket nemzetünk ellenségei…
Az iskolában miért csak a vereségeket tanítják? A nemzettudat lezüllesztése zajlik a tudtunkon kívül?
Nemzeti történelmünk elhallgattatása: Nyertes csatáink – Mi azért is megmutatjuk!
Az ún. kalandozásokkal kapcsolatban több dolgot is le kell szögezni. Mindjárt el kell felejteni a magyarság e talán legragyogóbb korszakával kapcsolatban a legkisebb lelkifurdalást és kisebbrendűségi érzést.
Legyünk rá mindenekfelett büszkék.
Keresztény alapozottságú történetírásunk csak az augsburgi vereséget (955) próbálja belénk verni. A mintegy ötven megnyert csatánkról semmit nem tanítanak.
Ez olyan, mintha a francia iskolákban Napóleonról csak azt tanítanák, hogy húsz éven át fosztogatott Európában, aztán szerencsére Waterloonál tönkreverték.
Rabló hadjáratok voltak “kalandozásaink”? Igen is, és nem is. Minden háború rabló hadjárat. Bízzunk benne, hogy őseink is minden sikeres útjukról jól megrakodva tértek haza. Egyébként szinte minden hadjáratunk szövetségben történt. Akcióink terepfelmérések, megelőző csapások is voltak.
Kísérletek arra, hogy környezetünkben senkinek ne lehessen túlhatalma. E terepfelmérések is az árpádi bejövetel előtt kezdődtek.
Vajay Szabolcs 862-től, Kristó Gyula 876-tól számítja a “kalandozásokat”. E hadjáratokról tudjuk, hogy minden évben voltak, néha egyszerre több irányban is.
Az utolsó évnek 970-et szokták tekinteni, bár nyugat felé később is komoly harcok dúlnak. Igaz, hogy azok belpolitikai okok miatt elsősorban visszavonuló utóvédharcok voltak.
Figyelemreméltó, hogy a kárpát-medencei sírleletekben nem találtak még nyugatról származó megmunkált nemesfém kincseket, ami azt mutatja, hogy a zsákmányolt nemesfémeket itthon azonnal feldolgozták arany- és ezüstműveseink. Csak néhány esetben találtak pénzérméket, melyeket ruhadíszként használták egyszerűbb ízlésű őseink.
A régészeti leletek elődeink ún. bálványimádását is cáfolják. Ugyanis semmi ilyen tárgy nem került elő sírokból.
Impozáns együtt látni ezt a mintegy hetven évet (899-970), álljon itt a “kalandozások” listája. Mint már hangsúlyoztuk, minden évben volt hadjárat, csak nem mindegyikről vannak adatok.
Ezért nem teljes a lista, és így néha csak magát a kalandozás tényét tudjuk, semmi mást.
- szeptember 24. Itália, a brentai csata, győzelem Berengár király ellen
- itáliai hadjárat, Modena feldúlása, Velence megtámadása
- Karintia
- Morvaország, II. Majomir legyőzése, halála
- Támadás Berengárral szövetségben III. Lajos császár ellen.
- Szászország, a szláv dalamancok hívása
- július 4-6. A pozsonyi győztes csata a bajor herceg vezette egyesült keresztény csapatok ellenében, amelyben több ezer harcosa mellett elesik maga a bajor herceg, 19 grófja, a salzburgi érsek, 2 püspök és 3 apát. E győzelem biztosította kárpát-medencei uralmunkat. Ettől az időtől a magyar határ nyugaton az Enns folyó, melyet 970-ig idegen csapatok szinte nem léptek át! Ez a győzelem biztosította megmaradásunkat. Ez történelmünk legjelentősebb csatája
- augusztus 3. A türingiai Eisenachnál győzelem a türingiai őrgróf serege ellen, elesik az őrgróf is, Freising feldúlása
- Svábföld, vereség Rottnál Arnulf bajor hercegtől
- junius 12. Győzelen Augsburgnál a sváb-alemannok (erről a csatáról nem tanulunk, csak a negyvenöt évvel későbbiről), június 22-én győzelem Rednitz mellett a frankok ellen, mindkét csatában elesnek az ellenséges seregek fővezérei is, visszafelé vereség a bajoroktól Neuchingnél
- hadjárat Burgundiába, Aargau
- hadjárat Türingiába és Frankföldre
- hadjárat Burgundiába, visszafelé újra vereség Arnulftól az Inn-nél
- Arnulf Magyarországra menekül
- hadjárat Svábföldre, Szászországba, Türingiába egészen Dániáig, közben Bréma felgyújtása, illetve hadjárat Itáliába X. János pápa hívására
- Arnulf első visszasegítése Bajorországban (végleges a következő évben)
- január 21-én Basel lerombolása, Elzász, Lotharingia, a remiremont-i apácák bedobálása a jeges Moselbe, támadás Bizánc ellen és győzelem ellenük Ankialosz mellett
- Szászországban győzelem Püchennél Henrik herceg ellen, majd hadjárat Lotharingiába
- Itália
- Verdun felgyújtása
- Végig Itálián, Veronánál győzelem Berengár ellensége, Rudolf ellen
- Újra Itália
- Szászország, Itália, ott Pavia felgyújtása
- Bajorország, Svábföld (Szent Gallen elfoglalása május elsején) Lotharingia, Ardennek, egészen az Atlanti-óceánig
- Itália, X. János pápa testvérét, Pétert segítjük vissza Rómába, közben 924-től kilenc éves béke Henrikkel az ő kérésére, amiért adót fizet
- Itália, Szászország, az elmaradt (!) csata Merseburgnál, amit egyes szakemberek magyar vereségnek állítanak be
- hadjárat Metzig, délre pedig Bizáncig
- Burgundia, Aquitania, Itália
- Bulcsú hírneves hadjárata: Frankföld, Szászország, Lotharingia, Reims, Sens, Orleans, le az Atlanti-óceánig, visszafelé Burgundia, Itália, győzelem Capuanál
- Szászország, Türingia, vereség Drömlingnél
- Itália Rómáig
- Itália, vereség Rietinél a longobárdoktól
- Itália, Provance, át a Pireneusokon, Hispánia, ott a leridai arab vár ostroma
- Bizánc, öt év béke velük, közben vereség Welsnél Berthold bajor hercegtől
- Itália, Otrantóig Taksony vezetésével
- Bajorország
- Henrik bajor herceg seregével átlépte az Enns folyót! – Eredménytelenül
- Itália, Aquitania
- Bajorország, Frankföld, Németalföld, Burgundia, Itália
- Bajorország, vereség Augsburgnál
- április 11. Bizánc (Botond)
- Makedónia
- Trákia
- Hadjárat Bizáncig
- Trákia, vereséget szenved a bizánciaktól az egyesített viking (rusz)-besenyő-magyar-bolgár hadsereg. De később is például:
- Győzelem a bolgárokkal szövetségben Bizánc ellen
Összesen 55 hadjáratról tudunk, amelyből 45 nyugat felé, 10 déli irányba történt. Másfelé is voltak hadjáratok, csak azokról nem maradtak fenn semmilyen adatok.
Nem közismert, hogy csapataink azért tudtak néha mesésen gyorsan – pár nap alatt – például Lotharingiába érni, mert a gyülekezési helyünk nem a Duna-Tisza közén volt, hanem a mai Ausztriában, Trangaunál. Ennyire nyugatabbra volt katonai súlypontunk. Innen 3 nap alatt elérték gyors lovaikkal a Rajnát!
Érdemes a 955-ös augsburgi csatánál kicsit elidőzni. A hivatalos – keresztény alapozottságú – történetírás szerint ott megsemmisült Bulcsú és Lehel serege.
Fogadjuk el ezt ténynek. Annak ellenére, hogy e megállapításban nyilván több az ideologikus elem, mint a tényszerű.
Viszont akkor érthetetlen, hogy a győztes birodalmi sereg miért nem támadta meg az akkor szintén Bajorországban lévő Taksonyt és seregét. Hagyták őket békésen hazamenni, ami akkor nem is volt Augsburgtól olyan messze. Elég volt csak az Enns folyót átlépni.
Attól keletre már ötven éve töretlen volt a magyar szupremácia. Az is érthetetlen, hogy a győztesek mindjárt melegében miért nem támadták meg a pogány Magyarországot?
Miért nem akartak azonnal kiverni minket Európából?
Így lett volna logikus. Ennek ellenére két emberöltő telik még el, mikor a Kárpát-medencét nyugatról először keresztény támadás éri, ráadásul a keresztény Magyarországot.
A későbbi Szent István keresztény országát támadják meg, nem a “megvert” pogányt.
Milyen érdekes!
Szelekovszky Ernő
Forrás: magyartudat.com