Semmiből, se szélből, se szénből, se földgázból nincs összesen annyi erőforrásunk, hogy a jelenlegi pazarló rendszert fenn tudjuk tartani.
“Ha most nincs radikális irányváltás, 2030-ra vége lesz a ma ismert világnak”
A Nemzeti Energia- és Klímaterv által 2030-ig kijelölt visszafogott pálya, ha nem is túl izgalmas, de perspektivikus és látható benne egyfajta logika.
Egyetemi oktatóként én nem csak a politikusokban keresem és látom a hibát, mert ennél súlyosabb, hogy az energetikai szakmában van 20-30 évnyi szemléletmódbeli lemaradás, tisztelet a kivételnek.
Fenntarthatatlan szinten fogyasztjuk az energiát – elsősorban a nem hatékony felhasználás miatt.
Az energiapazarlás felszámolását a rendszer egészének újragondolásában és újrahúzásában látták, amit akkor többen is úgy fordítottak le a köznyelvre, hogy lám, a zöldek jövőképe a durva megszorításokról szól.
Semmiből, se szélből, se szénből, se földgázból nincs összesen annyi erőforrásunk, hogy a jelenlegi pazarló rendszert fenn tudjuk tartani.
Ha a teljes energialáncon végigmegyünk, akkor az egyes tételeknél is – a bányáktól az erőműveken és a hálózaton át, a fogyasztó által használt eszközökig – nagyon rossz energetikai hatékonysággal kell számolnunk…
De összeadva azokat, a legvégén az derül ki, hogy őrült nagy, akár 95 százaléknál is nagyobb veszteség árán lesz például ebben a helységben kellően világos.
Ez az állapot nem fenntartható, értelemszerű, hogy ezen változtatni kell.
Azt is megállapítottuk, hogy ha a kormányzat az energiatervezést valóban komolyan venné, és tényleg ott nyúlna bele, ahol segítené, támogatná a családokat, a vállalkozókat, a közszférát, akkor ezen a brutális méretű veszteségen jelentős mértékben faragni lehetne.
A probléma, hogy a politika leigázta az energetikát.
A nagyon durva politikai nyomást lehet kiolvasni a megjelent energiastratégia soraiból.
A kormányhoz közelálló szakértők is végig azt hajtogatták, hogy a kívánt célok például a szélenergia nélkül Magyarországon sem elérhetők, de aztán az utolsó pillanatban mégis kivették a szélenergia bővítését a koncepcióból.
A stratégia abból áll, hogy 2030-ig szép lassan csökkentgetnek és reszelgetnek a rendszeren, de a tényleges feladatmegoldás terhét a 2030 utáni kormányokra és társadalomra tolják rá.
Végső soron nagyon nagy energiákat kell most odatennie a világnak, különben az emberiség civilizációs zsákutcába kerül.
Azaz 2030 környékére vége lehet az általunk ismert világnak.
-jelentette ki Munkácsy Béla.
Forrás: napi.hu