„Miért mentem neki Putyinnak? Gyilkos természete miatt” – írta 2004-ben. Mai szemmel is hátborzongatóan pontos az orosz diktátor jellemrajza.
Anna Politkovszkaja neve sokaknak ismerős lehet.
Annak idején elsőként tárta fel Oroszország csecsenföldi háborújának borzalmait.
A Novaja Gazeta orosz ellenzéki lap munkatársa 2004-ben írt egy nagy port felvert könyvet Putyin Oroszországa címmel, amelyet hamarosan szinte minden világnyelvre lefordítottak. Putyin akkor immár ötödik éve volt Oroszország elnöke és korlátlan ura.
Politkovszkaja könyvét figyelmeztetésnek szánta a világnak. Közel két évtizeddel később rá kell döbbennünk, hogy mennyire éleslátó volt, mégsem vették őt komolyan. A rezsim azonban meghamarosan megelégelte leleplezéseit: 2006. október 7-én – éppen Putyin születésnapján – bérgyilkos végzett vele.
Hogy Anna Politkovszkaja Putyin-képe mennyire aktuális, bizonyítják azok a részletek, amelyeket a párizsi Le Monde tett a napokban közzé.
Az újságírónő könyvét 2004. május 6-án közel két hónappal az oroszországi elnökválasztás után és egy nappal Putyin második beiktatása előtt fejezte be. Putyin a szavazatok több mint 70%-át szerezte meg. Hogy miért támadt neki az elnöknek, eképp indokolta:
„Nem vagyok sem ellenzéki, sem pedig az ő politikai ellenfele, csupán egy Oroszországban élő polgár. Csak egy 45 éves moszkvai nő, tehát ismertem a Szovjetuniót kommunista hanyatlásának csúcspontján, az 1970-es, 80-as években, és nincs kedvem visszatérni ugyanabba a korszakba…”
Hozzáteszi, hogy a választási eredményt senki sem vitatta, az ellenzék mindent elfogadott és alávetette magát. Putyinnak pedig még akkor is meglett volna az elnökséghez szükséges szavazatmennyiség, ha levonják belőle a csalással szerzett 20%-ot.
Politkovszkaja Putyint Gogol Köpönyegének jelentéktelen kishivatalnokához, Akakij Akakijevicshez hasonlította.
olitkovszkaja emlékeztetett arra, hogy a KGB csak ez erőseket tiszteli, a gyengéket felfalja. És mivel a többség gyengének mutatkozott, eltaposták őket. Számukra nincs szebb ajándék, mint reszketni látni a tömeget.
„Putyin már többször is kinyilvánította, hogy nem érti a vita alapelvét. Különösen nem a politikai vitáét. Putyin szerint egy alárendelt nem vitatkozhat a feljebbvalójával. Egy alárendelt, aki ezt megengedi magának, az ellenség.”
Az újságírónő szerint Putyin nem azért viselkedik így, mert született zsarnok, hanem így nevelték.
Ezt tanították neki a KGB-nél, és ezt a rendszert ideálisnak tartja, mint ahogyan azt többször ki is jelentette. Éppen ezért amint valaki nem ért vele egyet, azt követeli, hogy „állítsák le ez a hisztériát.”
Ez magyarázza, hogy elutasítja a választások előtti vitákat, a vita nem lételeme, képtelen rá, képtelen a párbeszédre, csak kizárólag monológokra.
A katonai modell szerint, amíg valaki alárendelt, köteles hallgatni, de ha feljebbvaló lesz, akkor elég neki monologizálni, és minden alárendelt köteles úgy tenni, mintha egyetértene vele. Aki pedig nem így tesz, az úgy jár, mint Mihail Hodorkovszkij, a Jukosz olajcég tulajdonosa, akit tíz évi börtönre ítéltek, vagy pedig fizikailag is megsemmisítik.
Putyin legnagyobb bűne Anna Politkovszkaja szemében, hogy nem szereti az emberi lényeket.
„Nem tud minket elviselni. Megvet minket. Csupán eszköznek tekint minket egyéni hatalmi céljainak elérésére. Ezért tehet meg velünk bármit, amit akar, játszhat kedvére. Szeszélyből kiirthat minket. Semmik vagyunk. És bár ő véletlenül került ilyen magasra, most már a cárunk és istenünk, akit imádnunk kell és félnünk tőle.”
Politkovszkaja figyelmeztetett:
voltak már Oroszországnak olyan vezetői, akiknek hasonló volt a világképe, és ez tragédiákhoz, vérfürdőkhöz, polgárháborúkhoz vezetett.
„Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy Oroszországra újabb évtizedekre politikai tél telepedjen.
Szeretnék még egy kicsit élni. Azt kívánom, hogy gyermekeink szabadok legyenek. És hogy unokáink is szabadnak szülessenek. Éppen ezért kívánom, hogy minél előbb eljöjjön az olvadás. De csak mi tudjuk és senki más az orosz tél hőmérsékletét fagypont fölé vinni.
Azt várni ma, hogy az olvadás a Kremlből jöjjön, mint Gorbacsov idején, ostobaság és irreális”
– zárult a Le Monde szemelvénye a 22 évvel ezelőtt született könyvből.