A Távol-Keleten már megint vad kísérletezgetésekbe kezdtek, 100 millió éves mikroszkopikus “bestiákat” keltettek életre. “Megtettek minden óvintézkedést…” Ettől mentsen meg minket a Jó Isten.
Az egysejtűeket a tengerfenék egy energiaszegény, ősi rétegében találták, majd a laborban sikeresen felélesztették ezeket.
A japán tudósok vezette nemzetközi kutatócsoport által talált mikrobákat egy 101,5 millió évesre datált rétegből vonták ki, majd amikor táplálékot biztosítottak számukra, enni és osztódni kezdtek.
A szakértők elmondása szerint mindez azt jelenti, hogy az apró életformák évmilliókon át képesek voltak megőrizni metabolikus potenciáljukat.
A felfedezés ismét tágított egy kicsit az életre alkalmasnak ítélt körülmények határain.
@roxyblazeahivatalos Orbán Viktor rajza: kiszúrtam rajta valamit amiről senki sem beszél! 😂#orbánrajz #vicces #humoros #magyartiktok #magyarmémek #aicontent #roxyblaze #digitálisinfluenszer #orbánviktor #orbanviktor #közélet #roxyblaze #magyarvalóság #rajz ♬ eredeti hang – Roxy Blaze - Roxy Blaze
Más kutatók korábban állítólagosan 250 millió éves sókristályokból kivont bakteriális spórákat élesztettek újra, de ezt az eredményt sokan kétségbe vonták, mondván hogy valószínűbb, hogy a minták utólagosan szennyeződtek.
1995-ben pedig egy tudóscsoport egy borostyánban megőrződött, 25–40 millió évesre datált méh bakteriális spóráit élesztették fel.
A most feltárt mikrobák a valaha tanulmányozott legősibb tengeri üledékmintákból származnak. A mikroszkopikus élőlények feléledését közvetlenül is meg tudták figyelni a szakértők, az ráadásul különösen érdekes, ezek nem spórák formájában élték túl az energiaszegény környezetet.
Amikor a mikrobák tápanyagokat kaptak, rögtön beindult az anyagcseréjük, és a sejtosztódás is, míg a bakteriális spórák a reprodukciós fázissal kezdik a feléledést.
Az elemzett mintákat 10 évvel ezelőtt gyűjtötték be a Csendes-óceán déli részén, 75 méterrel a tengerfenék alól. A mély rétegekben némi oxigén ugyan jelen volt, szerves anyagokat, például széntartalmú molekulákat, amelyek a mikrobák táplálékául szolgálnak, viszont egyáltalán nem tartalmaztak ezek.
A kérdéses rétegek fölötti óceánrész a világ legtisztább vízű régiójának számít.
A víz felszínén rendkívül kevés a plankton él, amelyek elpusztulva tápanyagokkal láthatnák el a tengerfenék anyagában és alatta élő mikrobákat. Mivel az úgynevezett „tengeri havazás” nagyon csekély a területen, a tengerfenéki üledék is szokatlanul lassan gyarapodik, és évmilliónként csak 1–2 méterrel lesz vastagabb.
A vizsgálat elsődleges célja annak megállapítása volt, hogy lehetséges-e az élet ennyire energiaszegény környezetben, és ha igen, az erre képes mikrobák mennyi ideig bírják táplálék nélkül.
A laborban a mintákból izolált mikrobákat szén- és nitrogéntartalmú, izotópokkal felcímkézett vegyületekkel etették, így pontosan nyomon tudták követni a tápanyagok sorsát.
A mikrobák pedig gyakorlatilag rögtön reagáltak, 68 nap leforgása alatt a populáció több mint négy nagyságrenddel növekedett.
Ráadásul az üledékben talált egysejtűek 99 százaléka újjáéledt, vagyis nem elszigetelt jelenségről van szó.
A mikrobák genetikai állományuk elemzése alapján aerob, vagyis oxigénkedvelő baktériumok. Az nagyon valószínűtlen, hogy az egysejtűek a közelmúltban kerültek a mély rétegekbe, mivel a tengerfenék gyakorlatilag átjárhatatlan ebben a mélységben, mondják a szakértők.
A vizsgálat közbeni kontamináció esélye is roppant alacsony, így minden bizonnyal olyan egysejtűekről lehet szó, amelyek (esetleg ezek felmenői) az üledékkel együtt kerültek mostani helyükre több mint 100 millió évvel ezelőtt.
A kutatók szerint a mikrobák az évmilliók alatt vagy hibernált állapotban lehettek, amikor szinte minden működésüket felfüggesztették, vagy nagyon ritkán osztódtak egyet-egyet, és most az eredeti sejtek sokadik generációját látjuk.
Bármi is legyen azonban a helyzet, a mikrobák igazolták, hogy elképesztően hosszú ideig képesek létezni nagyon szélsőséges körülmények között. Hogy ez hogyan lehetséges, arra a későbbi vizsgálatok adhatnak választ.
Ami az ősi mikrobák felélesztésével kapcsolatos potenciális egészségügyi kockázatokat illeti, ezek a tengerfenéki mikrobák esetében a szakértők szerint nagyon alacsonyak.
Mivel a mikrobák nem gazdaszervezetekben élték túl, kicsi az esélye, hogy betegséget okoznának, de a vizsgálatokkor persze minden óvintézkedést megtettek a tudósok…
Ez olyan sokak szerint, mint a Jurassic Park.
Az elején még minden szép, mindenki ámul. Aztán jönnek a sikolyok és a futás…