A vuhani kórházakban dolgozó kínai orvosok már tavaly január elején tisztában voltak az új koronavírus okozta veszedelemmel, de felsőbb utasításra nem beszélhettek erről
– állítja egy vuhani orvos a BBC új dokumentumfilmjében…
A filmesek annak az 54 napnak a történetét dolgozták fel, amely a Covid felbukkanása és Vuhan teljes lezárása – és a világméretű pánik kitörése – között telt el.
Az első ismert koronavírusos beteg egy hetvenes éveiben járó férfi volt, aki 2019. december elsején betegedett meg.
A hó végén már számos beteget kezeltek a vuhani kórházban magas lázzal és tüdőgyulladással, sokan közülük rendszeres látogatója volt a helyi húspiacnak, ahol vadon élő állatok húsát is árulták
– írta a BBC.
A tüdőkből vett mintákból az orvosok hamar gyanítani kezdték, hogy a tüdőgyulladás hátterében egy új típusú koronavírus állhat, hasonló a SARS-hoz.
A megbetegedések száma pár naponta duplázódott, és december végére a becslések szerint elérhette a négy ezret is. A helyi hatóságok hiába tudtak minderről, nem tájékoztatták a lakosságot a veszélyről.
A titkolózásnak még komolyabb következményei lehettek volna, ha a hír nem szivárog ki a kínai közösségi médiába.
Először a vuhani kórház sürgősségi osztályának vezetője kapta meg a pekingi laborban elvégzett vizsgálatának eredményét, ekkor „hideg veríték csorgott le az arcán”. Másfél órával később a kórház egy szemész orvosa küldte szét növendékei között a hírt.
„Ne terjesszétek ezt az üzenetet, de a szeretteitekkel tegyétek meg a szükséges óvintézkedéseket” – írta. A hír mégis eljutott egy orvosi hírlevél szerzőjéhez, Dr. Marjorie Pollack-hoz, aki továbbította 80 ezer követőjéhez.
A kínai kormány ekkor kénytelen volt elismerni 27 tüdőgyulladásos esetet, de tagadták, hogy a vírus bizonyíthatóan emberről emberre is terjedne.
A WHO-t hivatalosan nem tájékoztatták, a koronavírus génszekvenciáját is csak 12 nappal ezután osztották meg a nagyvilággal, és újabb hat napnak kellett eltelnie, mire elismerték, hogy a vírus emberről emberre is terjed.
Pedig akkor ezt már régen tudták. Zhang Yongzhen sanghaji virológus már január 5-én kimutatta, és erről feljegyzést is küldött a nemzeti egészségügyi hatóságnak. A hatóság azonban titkosította a dokumentumot, így a világ továbbra is sötétben tapogatózott.
Az igazán durva fejlemények azonban már január másodikán elkezdődtek. Bár a betegek száma továbbra is pár naponta duplázódott, a kínai rendőrség előállította azokat a vuhani orvosokat, akik nyíltan beszéltek tapasztalataikról.
Az állami televízió „rémhírterjesztőknek” bélyegezte őket. Az egyikük Li Wenliang volt, az a szemész, aki megosztotta a hírt diákjaival a közösségi médián. Wenliang beismerő vallomást tett, majd februárban koronavírusban elhunyt.
– Ezekben a napokban már annyi lázas beteg jelentkezett a kórházban, hogy elveszítettük a kontrollt. Pánikba estünk, de a kórház vezetése azt mondta, nem beszélhetünk senkinek erről
– nyilatkozta a BBC-nek az egyik dolgozó. A kínai hatóságok azzal érveltek, hogy csak a megalapozatlan szóbeszédeknek próbálták elejét venni.
– Mindenki tudta már január elején is, hogy a vírus emberről emberre is terjed, a hülye is láthatta. Miért kellett ezt titkolni?
Nagyon feldúltak és dühösek voltunk emiatt – mondta a BBC-nek az egyik orvos, aki hozzátette azt is, hogy maszkot sem volt szabad viselniük.
Amikor január 23-án Vuhan városát a kínai hatóságok lezárták, a helyi kórház már napi 2500 esetet jelentett. A lezárás hetekkel elkésett: addigra a vírus az egész világon elterjedt.