A tudósok megkongatták a vészharangot:
Az összeomlás rémét vetítik előre a trópusi biodiverzitásra és ökoszisztémákra.
A klímaváltozás, a szélsőséges időjárás, a helyi lakosság részéről jelentkező terhelés mind súlyosabb gondot jelentenek, és az összeomlás rémét vetítik előre a trópusi biodiverzitásra és ökoszisztémákra.
Több mint száz helyen vizsgálták – a Lancesteri Egyetem irányításában – a trópusi erdőkben (és korallzátonyokon), hogy a szélsőséges időjárási tényezők (hurrikánok, árvizek, hőhullámok, aszályok, tüzek fellépése) milyen káros következményekkel járnak.
Sok lokális veszélynek vannak kitéve a trópusi erdők és a korallzátonyok, elég itt erdőirtásra, túlhalászati gyakorlatokra, szennyezésekre utalni.
A biodiverzitás csökkenésével és az ökoszisztémák működési rendszerének megzavarásával kell számolni…
És ennek nyomán a szélsőséges időjárásnak egyre nehezebben tudnak az ilyen ökoszisztémák ellenállni vagy pedig felépülni.
A trópusi erdőkben a hurrikánok nyomán számos káros következménnyel kell számolni (például a növények károsodása kihatással van az olyan állatokra, madarakra, rovarokra, melyek számára az erdei növények táplálékot vagy menedéket jelentenek).
Így például az erdők fragmentálódása (feldarabolódása) a trópusi madarak populációjának kritikus szintre való csökkenését, szélsőséges esetben kihalásukat okozhatja.
A világunk egyértelmű jeleket mutat arra vonatkozóan, hogy nagyon nagy a baj.
Korábban már írtunk arról, hogyan kezdte felszámolni magát a telejs Födlbolygó.
Olyan, mintha a Földanya, Gaia meg akarná büntetni az emberiséget:
Nem csak a természet épül lefelé, hanem egyre több ránk is komoly fenyegetéssel bíró jelenség tör az életünkre.
Az emberiségnek a globális felmelegedéssel muszáj lesz szembenéznie, akárcsak a mikroműanyag szennyezéssel, amit évtizedek alatt halmoztunk fel, és melynek nyomai már az óceánok legmélyére és a tengeri élőlények emésztőrendszerébe is eljutott…