Az emberiség eredetét is alapjában véve kérdőjelezheti meg.
Túlságosan óriási az univerzum ahhoz, hogy ne legyen más bolygókon is élet. Egyszer biztosan leesne az állunk, ha más értelmes lényekkel találkozhatnánk.
A földönkívüli kapcsolatfelvételre még várni kell, de közben a NASA tudósait is foglalkoztatja a kérdés, miképp alakulhatott ki az élet a Földön.
Ugyebár ennek a kutatása szükséges ahhoz, hogy megértsük, miképp alakulhat ki az élet más bolygókon.
A NASA most egy érdekes cikket közölt a hivatalos honlapján, miszerint a földi élet első építőkövei a Napból származó kitöréseknek köszönhetően alakulhattak ki.
Anno az 1800-as évek végén született meg a tudósok elmélete, ami szerint maga a földi élet egy „meleg kis tóban” kezdődhetett.
A kémiai elemekből álló, viccesen elnevezve leves, amit villámok, hő és egyéb források láttak el energiával, koncentrált mennyiségben pedig szerves anyagokká keveredhettek össze.
Anno 1953-ban Stanley Miller a Chicagói Egyetemről megpróbálta újraalkotni ezeket az ősi körülményeket a laboratóriumban. Miller egy zárt kamrát töltött meg metánnal, ammóniával, vízzel és molekuláris hidrogénnel – olyan gázokkal, amelyekről úgy gondolják, hogy elterjedtek voltak a Föld korai légkörében.
Közben szimulálták a villámlást is, hogy beindítsuk a folyamatot. Egy héttel később Miller és végzős tanácsadója, Harold Urey elemezték a kamra tartalmát, és megállapították, hogy 20 különböző aminosav alakult ki.
A tudósok most úgy vélik, hogy az ammónia (NH3) és a metán (CH4) sokkal kevésbé volt jelen, ehelyett a Föld levegője szén-dioxiddal (CO2) és molekuláris nitrogénnel (N2) telt meg, amelyek lebontásához több energiára van szükség.
Alternatív energiaforrásokat keresve néhány tudós rámutatott a bejövő meteorok lökéshullámaira.
Mások a nap ultraibolya sugárzását említették, de a NASA új kutatása most a Napból származó energikus részecskékre mutat rá.
A Föld első 100 millió évében a Nap körülbelül 30 százalékkal halványabb volt, de a napkitörések – olyan erőteljes kitörések, amelyeket ma körülbelül 100 évente csak egyszer látunk – 3-10 naponta jelen voltak.
Ezek a „szuperflerek” közel fénysebességű részecskéket bocsátottak ki, amelyek rendszeresen ütköztek a légkörünkkel, kémiai reakciókat indítva el ezzel.
Most úgy néz ki, hogy az aktív fiatal Napunk könnyebben és talán korábban katalizálhatta az élet előfutárait, mint azt korábban feltételezték.
Forrás: promotions.hu