Hátborzongató katasztrófát okozhat a Föld hűtése, mégis ezt javasolják.
Az ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlése a múlt héten megvitatta a napsugárzás módosításáról szóló határozatot, amely ellentmondásos technológiákra utal, amelyek célja az üvegházhatású gázok melegítő hatásának elfedése azáltal, hogy a napfény egy részét visszaverik az űrbe.
A támogatók azzal érvelnek, hogy a technológiák korlátozni fogják az éghajlatváltozás hatásait.
A valóságban ez a fajta “bolygómérnökség” azzal a kockázattal jár, hogy még tovább destabilizálja a már amúgy is mélyen zavart éghajlati rendszert. Ráadásul a teljes hatása csak az üzembe
helyezés után derülne ki.
Bizonyos körökben a szoláris bolygómérnökség egyre inkább előtérbe kerül az éghajlati válságra adott válaszként. A kutatások azonban
következetesen azonosították a technológiák potenciális kockázatait, például:
- az éghajlati és időjárási mintákra gyakorolt kiszámíthatatlan hatások,
- a biológiai sokféleség csökkenése, különösen, ha a technológia használatát hirtelen leállították,
- aláássa az élelmezésbiztonságot, például a fény csökkentésével és a talaj sótartalmának növelésével,
- az emberi jogok generációkon átívelő megsértése – beleértve, de nem kizárólagosan, a hatalmas kockázatok áthárítását az utánunk következő
generációkra.
2022 áprilisában egy amerikai startup cég két időjárási ballont bocsátott fel a levegőbe Mexikóból. A kísérletet a mexikói hatóságok jóváhagyása
nélkül hajtották végre.
A cél az volt, hogy lehűtsék a légkört a napfény elterelésével. Az ebből eredő felmelegedés-csökkenést haszonszerzés céljából “hűtési hitelként”
adnák el azoknak, akik ellensúlyozni akarják az üvegházhatású gázok szennyezését.
Az éghajlat érzékelhető hűtéséhez a valóságban több millió tonna aeroszolt kellene befecskendezni a sztratoszférába egy erre a célra épített, nagy
magasságú repülőgépekből álló flottával.
Egy ilyen vállalkozás megváltoztatná a globális szél- és csapadékmintákat, ami több aszályhoz és ciklonhoz vezetne, súlyosbítaná a savas csapadékmennyiséget és lassítaná az ózon helyreállítását.
Ezt a sztratoszférikus aeroszol befecskendezést a kívánt hűtő hatás eléréséhez legalább egy évszázadon keresztül folyamatosan kellene végezni.
Az idő előtti leállítás a globális hőmérséklet példátlan mértékű emelkedéséhez vezetne, amely messze meghaladja a szélsőséges
éghajlatváltozási forgatókönyveket.
Az Arctic Ice Project keretében apró üveggömbökből álló réteget terítenek a tengeri jég nagy területeire, hogy világosabbá tegyék a felszínét és
megállítsák a jégveszteséget.
A kísérleteket Észak-Amerika befagyott tavain végezték.
A tudósok nemrégiben kimutatták, hogy a gömbök valójában elnyelik a napfény egy részét, felgyorsítva a tengeri jég elvesztését bizonyos körülmények között.
Egy másik javasolt beavatkozás az óceán mikrobuborékokkal vagy tengeri habbal történő permetezése, hogy a felszín fényvisszaverőbb legyen.
Ez nagy koncentrációban vezetne be vegyi anyagokat a buborékok vagy habok stabilizálása érdekében a tenger felszínén, ami jelentős kockázatot
jelentene a tengeri élővilágra, az ökoszisztéma működésére és a halászatra.
A szoláris bolygómérnökséget vizsgáló tudósok némelyike vitatja a kutatás leállításának szükségességét, ha a javasolt beavatkozást technikailag
megvalósíthatatlannak, túl kockázatosnak vagy társadalmilag elfogadhatatlannak ítélik. Sokan úgy gondolják, hogy ezt a pontot már elértük.
2022 óta 61 ország több mint 500 tudósa írt alá nyílt levelet, amelyben nemzetközi megállapodást sürgetnek a szoláris bolygómérnökségről.
A
fent tárgyalt kockázattípusoktól eltekintve a levél szerint a spekulatív technológiák aláássák a globális kibocsátás csökkentésének sürgető
szükségességét, és nincs olyan globális irányítási rendszer, amely igazságosan és hatékonyan szabályozná alkalmazásukat.
A technológiák szabadtéri alkalmazására irányuló felhívások tévesek, és elvonják az energiát és az erőforrásokat attól, amit ma tennünk kell: a
fosszilis tüzelőanyagok fokozatos megszüntetéséről és az igazságos átmenet felgyorsításáról világszerte.