A halálunk után nem halunk meg, a tudatunk energiaként tér vissza a kozmoszba – állítják egy új elméletben.
Egyre biztosabb, legalábbis egyes tudósok szerint, hogy a lélek örök, és hogy a test csak egy burok, egy forma, amit idővel a lélek, vagy a tudatunk elhagy a halálunk pillanatában.
Éppen ebből a szemszögből nézve a halál nem is létezik, egyfajta illúzió, melyet az elménk kreál.
Nobel-díjas professzorok és számos más kutató állt elő egy meglehetősen egységes elmélettel.
Az érdekes az egészben az, hogy több helyről külön-külön alkották meg a saját kis elméletüket a halálról és arról ami utána van, de amikor ezeket összevetették, a hasonlóság kísérteties volt.
Egyik elmélet ugyabnis beilleszthető a másikba, mert szinte egy és ugyanaz.
Amikor epdig a tudomány több helyről vonja le ugyanazt a hasonló következtetést, az valóban közel járhat az igazság megfejtéséhez.
Roger Penrose igen magas szintű szaktekintély, mivel 2020-ban Nobel-díjat is kapott kutatásaiért.
Pemnrsoe elméletét később maga David Hameroff is lehetségesnek ítélte meg.
Ketten kidolgozták aztán ennek egy sokkal részletesebb formáját, melynek lényege az, hogy a testen belül kvantumfizikai szinten játszódnak le olyan számunkra még nem teljesen ismert folyamatok, melyek során a lélek elhagyja a testet.
A lélek pedig kvantuminformáció lehet, melyet az agyban található, szintén nem túl rég felfedezett mikrotubulusok tárolnak.
A halált követően azonban a kvantuminformáció az univerzum felé kezd el “kiáramolni”, párologni
-állítja az elmélet.
Vagyis végső soron energiából állunk, mely a testünk enyészetté válása után visszatér a kozmoszba, az univerzum forrásába.
Penrose és Hameroff vitatott elmélete szerint az agysejtekben található mikrotubulusok bonyolult hálózatot képeznek, ami egyfajta kvantumszámítógépként működve létrehozza az agyi tudatot, aminek, mint mindennek, engedelmeskednie kell a kvantummechanika szabályainak.
A kvantumok szintjén apró részecskék mozognak fraktál mintázatban az agy idegsejtjein belül.
Ezért hívják Penrose és Hameroff javaslatát „kvantumtudat elméletnek”. Bizonytalan, hogy vannak-e kvantum fraktálok az agyban, de laboratóriumi körülmények között meg tudták mérni őket.
Valami nagyon hasonlót vall Dr. Robert Lanza is.
A biocentrizmus Robert Lanza új tudományos elmélete.
A kvantumfizikában azt mondják, hogy bizonyos események megjósolhatatlanok.
Ehelyett számos lehetséges fejlődési pálya létezik, amelyek végrehajtásának valószínűsége változó.
A „világok sokféleségének” (multiverzum) szempontjából érvelhetünk, hogy ezek a lehetséges események egy másik univerzumban előforduló eseménynek felelnek meg. A biocentrizmus szerint a tudat hozza létre a világot és nem fordítva.
Sajnos előbb-utóbb meghal az emberi test. Lehetséges azonban, hogy maga a tudat egy ideig megőrzi magát az idegsejteken áthaladó villamos impulzusok formájában. Robert Lanza szerint ez a tudat nem fog eltűnni a halál után.
Ez az állítás az energia megőrzésének törvényén alapul, amely azt állítja, hogy az energiát soha nem lehet létrehozni vagy megsemmisíteni.
A professzor feltételezi, hogy ez az energia képes “áramlani” az egyik világból a másikba.