Az évtizedek során rengeteg magyarázat született a történtekre, van, aki szovjet fegyverkísérletekre gyanakszik, mások földönkívülieket sejtenek a háttérben.
Egy friss tanulmányban a szerzők a lavina elméletét próbálják alátámasztani
– írja a Live Science.
Az elképzelést már korábban felvetették, de a mostani bizonyítékok tűnnek eddig a leginkább meggyőzőnek.
Johan Gaume, a Lausanne-i Svájci Szövetségi Műszaki Intézet kutatója kiemelte: nem állítják, hogy megoldották a
Gyatlov-rejtélyt, csupán egy lehetséges magyarázatot kínálnak. A szakértők egy 2019-es és egy 2020-as orosz nyomozás során is ujgyanarra jutottak.
Az elméletet sokan nem fogadták el egyes ellentmondások, illetve az átfogó dokumentáció hiánya miatt.
1959 januárjában kilenc fiatal túrázó indult útnak az Urálba, hogy megmásszák a helyiek által Halál-hegynek nevezett hegyet.
A hét férfiból és két nőből álló csapat egy lankán táborozott le, a fagyos éjszakát viszont egyikük sem élte túl.
A Gyatlov-rejtélyként elhíresült esetet sokan jól ismerik: az áldozatok gyanús körülmények között haltak meg, a tragédia egyes részletei máig érthetetlenek.
Egyeseket megmagyraázhatatlan zúzódások voltak, mások mezítláb kerültek elő,a sátraiktól nagyon messze, míg volt, akinek hiányzott a nyelve…
26 nappal a túrázók eltűnése után, a mentőcsapat megérkezésekor nem bukkantak lavinára utaló nyomokra.
A lejtő, ahol a sátrakat felverték, nem volt túl meredek, ez szintén cáfolhatja a hócsuszamlás hipotézisét. További problémát jelent, hogy a túrázók a jelek alapján az éjszaka közepén kimenekültek a sátrakból.
Ez azt sugallja, hogy a lavina órákkal a tábor felállításával járó munka, azaz a legmagasabb veszély után alakult ki. Végezetül több holttesten olyan sérüléseket fedeztek fel, melyek nem jellemzőek a lavinák áldozataira.
Gaume és társai igyekeztek feloldani ezeket az ellentmondásokat. A kutatók először a tragédia időszakának adatait elemezték, hogy rekonstruálhassák a környezeti adottságokat, majd egy számítógépes modell segítségével mérték fel, hogy kialakulhatott-e födém lavina ilyen körülmények között.
Az eredmények alapján a helyi lejtő egy ponton a véltnél meredekebb volt, a baleset utáni hóhullás ugyanakkor csökkenthette a látszólagos lejtést, ráadásul a lavina nyomait is elfedhette.
A tábornál a hó nagy mennyiségű finom szemcséjű jeget tartalmazott, ami tovább növelhette a hógörgeteg kockázatát. Gaumék úgy gondolják, hogy a legnagyobb veszély valójában nem a sátrak felállításakor jött létre, hanem később, amikor a szélsőségesen erős szelek még több havat hordtak a sátrak feletti lejtőre.
A kutatók szerint az inkább autóbalesetekre jellemző borda- és koponyasérülések valószínűleg úgy alakultak ki, hogy az áldozatok a hátukon feküdve aludtak, amikor a hó rájuk zúdult.
A szimulációk azt is felfedték, hogy megfelelő szögből érkezve egy kisebb lavina képes olyan súlyos, de nem halálos torok- és fejsérüléseket előidézni, melyeket egyes elhunytakon kimutattak.
Az esemény után a sérült túlélők kimenekülhettek sátraikból, a fagyos éjszakában azonban megfagytak. Utóbb a vadállatok ehettek a holttestekből, ez megmagyarázhatja, hogy miért tűntek el egyes áldozatok bizonyos testrészei.
Fontos kiemelni, hogy a friss tanulmány sem oldja meg a rejtély minden részletét.
Ennek ellenére az új eredmények fontosak, hiszen ez az első jól dokumentált tudományos munka, amely igazolja a katasztrófa egyik lehetséges okát.