“Ha be tudnánk zárni egy embert egy dobozba, ahol nulla a külső hatás, ez elméletileg lehetséges lenne”
– állítja az időutazásról egy tudóscsoport.
Egy új tanulmány végzett a spanyol Miguel Navascués és David Trillo az Osztrák Tudományos Akadémia Kvantumoptikai és Kvantuminformációs
Intézete és a Bécsi Egyetem kísérleti fizikai csoportjával együtt,
amelyben az osztrák Philip Walther is részt vett, melyben beszámolnak arról,
hogyan lehet előre- és visszatekerni ezeknek a kvantumrészecskéknek az óráját.
Bár ez egy izgalmas lehetőség, a technika kiterjesztése rendkívül nehéznek, ha nem lehetetlennek bizonyulhat.
“Ha be tudnánk zárni egy embert egy dobozba, ahol nulla a külső hatás, ez elméletileg lehetséges lenne,”
– jegyezte meg Navascués.
“De a jelenleg elérhető protokolljainkkal a siker esélye nagyon-nagyon alacsony lenne.”
És van egy még nagyobb akadály is.
“Emellett a folyamat befejezéséhez szükséges idő attól is függ, hogy a rendszer mennyi információt tud tárolni,”
– tette hozzá a spanyol kutató.
Ellophatunk egy évet az első kilenc rendszerből, és mindet a tizediknek adhatjuk.”
Tehát ahelyett, hogy újrateremtjük a “Vissza a jövőbe” koncepcióját és azt kiáltjuk: “Szent tudomány!” a dokihoz hasonlóan, a szerzők látják
felfedezésük hétköznapibb gyakorlati alkalmazásait.
Például egy kvantumprocesszor qubit állapota megfordítható, ami lehetővé teszi a kutatók számára, hogy kijavítsák a fejlesztés során elkövetett hibákat.