Katasztrofális eseménysort indíthat el, de az illetékesek döntöttek.
Ennek olyan beláthatatlan következményei lehetnek, amit ma még fel sem fogunk tudni.
Sokan ellenezték, mégis meglépik
Talán a végső koporsószeg lehet egyesek szerint a természet számára és az amúgy is tömeges kihalás szélén álló Csendes-óceáni élővilág számára.
A 2011-es, Japán északkeleti részét sújtó szökőár és földrengés súlyosan megrongálta a fukusimai erőmű atomreaktorát, ezzel előidézve a legnagyobb atomkatasztrófát a csernobili atomerőmű-baleset óta.
A sérült reaktor hűtéséhez máig hatalmas mennyiségű víz szükséges.
A hűtővizet az erőművet a katasztrófáig üzemeltető vállalat tartályaiban halmozzák fel,
amelyből speciális eljárással később eltávolítják a legtöbb sugárzó anyagot, ezt a vizet engednék bele a Csendes-óceánba.
Az ötletet több japán település, környezetvédelmi szervezet és a szomszédos országok, mint Dél-Korea és Kína is ellenezték, a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség (NAÜ) azonban végül biztonságosnak ítélte az eljárást.
Rafael Mariano Grossi, a NAÜ főigazgatója elmondta, véleményük szerint a hűtővíz kiengedése csupán elhanyagolható hatással lesz az emberekre és a környezetre.
“Elhanyagolható hatás”, mintha újrajátszódna Csernobil
Az utóbbi mondat aztán óriási nemzetközi felháborodást eredményezett.
Sokan egyenesen a csernobili atomkatasztrófa kapcsán elhíresült mondattal említik egy lapon:
“Nem jó, de nem is tragikus”.
A híres mondat háttértörténete az, hogy Csernobilnál amikor leolvasta a sugárzásmérő által mutatott értéket az egyik ott dolgozó, és jelentette ezt az értéket a felettesének, a felettes jegyezte ezt meg az érték hallatán.