Ez volt az emberiség első szembenállása a földönkívüliekkel a múltban? Kapcsolatot találtak a sumer történetek és a Bibliában leírt özönvíz kataklizma között! Gilgames története az IGAZ emberi múlt egy lenyomata?
Ahogyan a világ messzi tájain lévő Annunaki bányákban és Mezopotámiában is egyre nőtt az emberek száma, sok Adamát a Tigris és Eufrátesz folyók mentén épülő többi városba vittek dolgozni.
Voltak, akik itt is bányában dolgoztak, és valószínűleg olyanok is, akik megszöktek és a vadonba menekültek, vagy esetleg a népesség szabályozása érdekében küldték el őket. Bárhogy is történt, az Adamákat kiküldték az Édenből.
Előre látható volt az emberi lélekszám-növekedésnek és az Annunaki fajjal való egyre szorosabb kapcsolatuknak az eredménye. Mózes első könyve szerint: „Amikor az emberek száma megnövekedett a földön és leányaik születtek, az Isten fiai [vagyis a Nefilim-Annunaki] látták, hogy az emberek lányai igen szépek, és feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik. […]
A Nefilim akkoriban a földön éltek – és később is -, amikor az Isten fiai az emberek lányaihoz mentek és ezek gyermekeket szültek nekik. […]”
Az évszázadok során az Adama faj nemcsak keveredett az Annunakival, hanem állandó kísérletezés tárgya is volt, aminek eredményeképpen a neandervölgyi ember végül cro-magnonivá vált.
Néhány tökéletlenség ennek ellenére megmaradt, így például az emberek élettartama egyre rövidebb lett.A korai Adamák leszármazottai Annunaki génjeiknek köszönhetően több ezer földi évig éltek. Ez az időtartam egyre rövidebb lett az egymás közti keveredés és a földi életkörülmények következményeként.
A tisztavérű Annunaki uralkodók viszont hihetetlenül hosszú élettartamuk miatt halhatatlanoknak tűntek. A Gilgames-eposz megállapítja: „Csak az istenek élnek örökké a nap alatt; az emberek napjai meg vannak számlálva, minden cselekedetük, akár a szél”.
Gardner, Alford és mások szerint az Annunaki lények életük meghosszabbítására az öregedést késleltető vegyszereket vagy enzimeket is használtak.
Gardner úgy vélte, hogy az ősi istenek gyakran emlegetett „csillagtüze” egy öregedés elleni vegyület lehetett, ami a menstruációs vérben található melatonin és szerotonin nevű enzimekből állt.
Ezt a hosszú életet a Biblia is dokumentálja; leírja, hogy a Noé előtt élt emberek, például Ádám, Szet, Enos, Kenan, Enoch és Matuzsálem több száz évig éltek.
Alford felhívta rá a figyelmet, hogy minden korai civilizáció igyekezett megtalálni a „fiatalság forrását” vagy a halhatatlanság valamilyen formáját; így érthetőnek találta, hogy az őskori írnokok ilyen részletesen foglalkoztak az emberek életkorával, de úgy gondolja, hogy hibásan számították az időt.
Mivel mind a szerves maradványok, mind a sumér szövegek alapján körülbelül négyszázötvenezer évvel ezelőttre tehető az emberi faj kialakulása, Alford szerint igazítani kell valamennyit a bibliai számokon.
A bibliai életkorokat százzal beszorozva arra jutott, hogy Ádám fia, Szet születése és a Noé korabeli özönvíz között százhatvanötezer év telt el.
Sitchin idővonala szerint az első emberi lényt, az Adamát körülbelül háromszázezer éve hozták létre. További genetikai manipuláció után körülbelül százezer éve az Annunaki férfiak párosodni kezdtek a földi nőkkel. Nem sokkal ezután újabb jégkorszak tizedelte meg az Annunaki fennhatóságán kívül eső emberi népességet.
A neandervölgyiek kihaltak, és a cro-magnoni ember is csak a Közel-Keleten maradt fenn.
Ötvenezer évvel ezelőtt az Annunaki származású embereknek már megengedték, hogy néhány kiválasztott városon uralkodjanak, és ezzel még jobban felbosszantották Enlilt, akit már az is felháborított, hogy az Annunaki férfiak képesek földi nőkkel párosodni.
Még arra is panaszkodott, hogy a párosodó emberek hangjától éjszaka nem tud aludni. Enlil elhatározta, hogy elintézi az idegesítő emberi fajt.
Így aztán körülbelül tizenkétezer évvel ezelőtt, amikor is az Annunaki vezetők ráeszméltek, hogy a Nibiru közelgő visszatérése komoly éghajlati változásokat fog okozni, Enlil hozzáfogott terve megvalósításához.
A Nagygyűlésen meggyőzte a többséget arról, hogy engedjenek szabad folyást a természetnek – hagyják, hogy eltörölje az emberiséget a föld színéről, míg ők a bolygó körül keringő űrhajókra menekülve várják ki a dolog végét.
Bár Enlil tervét elfogadták, öccsének, Enkinek is megvoltak a maga elképzelései.
Talán az emberek iránti rokonszenve miatt, vagy egyszerűen csak azért, hogy meghiúsítsa Enlil tervét, elárulta a gyilkos „isteni titkot” egyik legnagyobbra tartott emberi asszisztensének, a sumér Ziusziddunak (az angolban Ziusudra), akit Utnapistim néven is említenek.
„Az özönvíz akkád változata Noét Utnapistimmel, Ubar-Tutu fiával azonosítja, s mindkettőt Suruppakbanhelyezi el [ami a hetedik Annunaki város] – jegyezte le Alford. – Suruppakot egyértelműen az istenek orvostudományi központjaként azonosították.
Sud városának is nevezték, Sudot pedig Ninharsaggal azonosítják, ugyanazzal az istennővel, aki Enkinek segédkezett a LU.LU genetikai előállításában”.
Egy babilóniai legenda ugyanezt az özönvíz-történetet írja le, Noé szerepében Atra-Hasissal. Utnapistimet „sumér Noé”-nak is nevezték, és a bibliai Noé-történet, valamint a gilgamesi Nagy Özönvíz története közti párhuzamok valóban szembetűnőek és egyértelműek.
Noé történetére utalva Sitchin megállapította: „ bibliai történet az eredeti sumér történet átdolgozott változata.
Ahogy más esetekben is, a monoteista Biblia itt is egyetlen Istenség alakjában sűríti össze a számos különböző isten szerepét, akik néha egymás ellenében cselekedtek”.
A sumér szövegek szerint Enki, Enlil rivális öccse volt az, aki megtanította Utnapistim-Noét bárkát építeni, többek között megmutatta neki a könnyen hozzáférhető bitumen használatát is, amivel a bárkát vízállóvá lehetett tenni.
A Gilgames-eposzban szereplő változat néhány olyan érdekes részletet is tartalmaz, amit a bibliai történetből kivágtak. Enki segített Utnapistimnek megmagyarázni a szomszédai előtt, hogy miért épít hajót. Azt tanácsolta, mondja nekik azt, hogy Enki követőjeként el kell hagynia Enlil területét, és azért van szüksége hajóra, hogy Enki afrikai területeire utazzon vele.
Enki így utasította Utnapistim-Noét: „Vidd magaddal a hajóra minden élőlény magját […]”.
Ez az utasítás érdekes, hiszen mivel Enki volt az emberek génmanipulációval történő létrehozásának tudományos felelőse, valószínű, hogy Utnapistim-Noé az összes élőlény DNS-mintáját vitte magával, nem pedig egy hajóra való állatot, rovart és növényt. Egy kémcsövekkel teli hajókabin sokkal logikusabbnak tűnik, mint egy úszó állatkert.
Alford elmélete szerint Enki Utnapistim-Noén és három különböző etnikai csoporthoz tartozó pótfeleségén végzett genetikai beavatkozások révén három fiút hozott létre, akik a Föld három különböző emberfajtáját képviselték, és így azok az özönvíz után is fennmaradtak.
Más szerzők szerint a különféle fajták az Annnunakitól különböző földönkívüli fajok genetikai kísérleteinek eredményei voltak.
Az akkád történetből az is kiderül, hogy özönvíz nem nagy esőzések következménye volt.
A leírás sötétségről beszél, melyet viharos erejű és egyre erősödő szél kísért, ami lerombolta az épületeket és átszakította a gátakat. Ilyen események egy másik égitest közeli elhaladásakor következhetnek be.
A világ minden táján utalnak arra ásatási eredmények, hogy amit özönvíznek nevezünk, az az egész bolygót érintő katasztrófa volt, de nem került az egész Föld víz alá.
Egy magyarázat szerint a Nibiru elhaladása miatt megváltozó gravitációs hatások következtében az Antarktiszt borító jégréteg, mely az utolsó jégkorszak vége óta egyébként is labilis volt, a tengerbe csúszott, s ezzel az egész bolygón megemelte a tengerek vízszintjét.
A legtöbb mezopotámiai Annunaki települést a Tigris és az Eufrátesz torkolata közelében még ma is vastag víz- és iszapréteg borítja.
Az akkád változat szerint hat nap és hat éjszaka után az elemek elcsendesültek, de földet sehol sem lehetett látni. Végül, mint a bibliai történetben is, a bárka megfeneklett egy hegy csúcsán, amit Ararát hegyének neveznek.
Miután egy galambot, egy fecskét és egy hollót szabadon engedtek a bárkáról, csak a holló nem tért vissza, és ez arra utalt, hogy szárazföld van a közelben.
Utnapistim-Noé és családja ekkor elhagyta a bárkát és égőáldozatot mutatott be, ami magára vonta a visszatérő Annunaki lények figyelmét.
Egy ősi szöveg szerint „az istenek nyüzsögtek, mint a legyek” a fővő hús körül. Nyilván a Föld körüli keringés hosszú bezártsága után ki voltak éhezve a friss ételre.
Szembesülve azzal, hogy néhány emberi lény túlélte az özönvizet, és talán mert némi lelkiismeretfurdalást is érzett tettei miatt, Enlil nem tehetett mást, mint hogy megengesztelődött és beleegyezett abba, hogy továbbra is együtt éljen a két faj.
A fenti eseménysorozat megmagyarázza, hogy körülbelül tízezer évvel ezelőtt hogyan tűnt el a földi népesség nagy része – az özönvíz áldozatai lettek.