Valamit nagyon jól csinálnak, Egyetlen koronavírus beteg sem volt még náluk! Mindenki arra kíváncsi, “mi a titkuk”…
A polgármester szerint semmilyen különleges intézkedést nem vezettek be, csak betartották az ajánlásokat, lefújták a közös rendezvényeket, és kérték a fiatalokat, hogy kevesebbet érintkezzenek az idősekkel, és ilyenkor mindenki hordjon maszkot.
A sok fokhagyma, a helyi levegő, a hosszú bekötőút, a térerő hiánya – ezzel magyarázzák vicceskedve a helyiek, hogy Kallósdot miképp kerülhette el eddig a koronavírus.
A zalai zsákfaluban fehér ibolyák és gatyás minityúkok között igyekeztünk utánajárni annak, hogy úszták meg eddig a fertőzést.
Bár hivatalosan elérhető kimutatás nincs róla, de azért akadnak még olyan hazai települések, amelyeket egy évvel ezelőtti magyarországi megjelenése óta elkerült a koronavírus-fertőzés.
Az egyik ilyen Kallósd.
A zalai dombok között fekvő aprócska zsákfalu kevesebb mint 100 lakója közül még csak hatósági karanténba se került senki. Bár az okok nagyjából világosak, ha megkérdezünk egy-egy kallósdit, szinte biztos, hogy valami tréfával válaszol.
“Sok fokhagymát eszünk” – Mónika ezzel magyarázta mosolyogva, hogy miért nem jelent meg a faluban a vírus.
A családjával pár éve az egyik faluvégi házba beköltöző nőt ugyan meglepte, hogy senki nem lett még Kallósdon beteg a kórokozótól, de sejti a valódi okokat is: “sok az idős ember, akik nem igazán járnak el otthonról”
– mondja majd visszafordul vályogtéglákból épült házuk hátsó falához, amit már igencsak kikezdett az idő, és aminek éppen a kijavításán dolgoznak: fóliával igyekeznek lefedni, hogy megóvják az eleredő esőtől.
“A kallósdi levegő”
– mondja Georgina a falu másik vége felé. Számára is kellemes meglepetés, hogy nem volt még itt fertőzött, bár nem itt él, csak itt nőtt fel, és most férje szüleihez jött, akik kisfiára vigyáztak. Persze ő is tudja, hogy elsősorban az otthonülő idősek miatt van ez.
“Fél ebbe a faluba bejönni a vírus. Hosszú a bekötőút”
– válaszol cinkos mosollyal Mária, miközben még rügyfakadás előtt álló lila akácot metszi a Kisbolt feliratú buszmegállóval szemben álló háza előkertjében.
Nem szegi jókedvét a hűvös, kora márciusi eső sem, büszkén mutatja gazdagon virágzó fehér ibolyáit és a virágzástól még messze álló kockásliliomjait.
Nincs is igazán oka aggódni, ő már – a falubeliek többségéhez hasonlóan – megkapta a koronavírus elleni vakcinát (a Pfizer–BioNTech-félét), és bár régebben mindig tartott az oltásoktól, ezúttal nem félt. “Mondták, hogy nagyon vékony tűvel adják, csak egy kis csípést éreztem.”
Kallósd adottságai ideálisnak tűnnek ahhoz, hogy valaki elkerülje a járványt:
A Zala-völgyében Kehidakustány és Zalaszentgrót között húzódó mérsékelten forgalmas főútról egyetlen keskeny aszfaltozott út vezet a településre, ahol a népsűrűség a hazai átlagnak csak a töredéke.
Átmenő forgalom nincs, helybéli nevezetesség ugyan akad, de az utóbbi egy évben alig valaki keresi fel a patak túlpartján, kis dombon álló apró, régi templomot. Pedig az épület különleges, nem csak kerek alaprajza, de 13. századi építése miatt is, ráadásul kapujából szép kilátás nyílik a falura.
Ami kimondottan kihaltnak tűnt, amikor ottjártunk. Az egyetlen utcán – keleti szakasza Kossuth, nyugati szakasza Petőfi nevét viseli –, alig volt mozgás.
A csendet csak néha törte meg kutyaugatás, apró, gatyás – tollaslábú – tyúkocskák kotkodácsolása, egy traktor zaja, illetve héjavijjogás a szemközti dombok felől.
A polgármester szerint semmilyen különleges intézkedést nem vezettek be, csak betartották az ajánlásokat, lefújták a közös rendezvényeket, és kérték a fiatalokat, hogy kevesebbet érintkezzenek az idősekkel, és ilyenkor mindenki hordjon maszkot.
Mindenkinek követnie kellene a példájukat?