Mi történne a “világszimulációval”, ha egy botot dugnánk a gépezet küllői közé?
Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy amit látsz az nem valós, pusztán az agyad hallucinálta “kivetülések”?
Mi van, ha tudomásunkra jutna, hogy a mi világunkon kívül végtelen számú párhuzamos világ létezik?
Az egyikben még él a nagyapánk, vagy a kislányunk, a másikban nem.
Ezek az “emlékek” pedig átsugárzódhatnak a mi univerzumunkba. Egyesek szerint akár ez is okozhatja a Mandela effektus nevű máig megmagyarázhatatlan jelenséget.
Az effektus a nevét Nelson Mandeláról, korábbi Dél-Afrikai elnökről kapta, ugyanis hozzá köthető a legkomolyabb „észlelés”.
A mostani középkorú emberek nagy többsége emlékszik Mandela halálára, a 80-as években.
A köztudatban a politikus börtönben vesztette életét. Sőt, rengetegen emlékeznek gyászoló özvegyére, aki megható beszédet mondott a temetésén.
Ezzel a történettel csak egy a bökkenő:
Nelson Mandela 2013-ban hunyt el. Többen meg mertek volna esküdni arra, hogy a nyolcvanas években látták a temetését.
Mindenki egyszerre emlékezik nem megtörtént eseményekre, vagy esetleg valami más állhat a háttérben?
Sokak szerint párhuzamos világok “áthallása” vagy egyes elemeinek a mi világunkba való átszűrődése a válasz.
A fenti film előzetese is ezt pedzegeti, és elképesztően érdekes, egyben látványos módon veti fel a Mandela effektussal kapcsolatos teóriákat.
A filmben egy apa életét követjük, amikor meghal a kislánya mert megfullad.
Később az apának hamis emlékei támadnak a lányáról, és észreveszi, hogy felesége és ő teljesen eltérő emlékekkel rendelkeznek róla.
A jelenség nyomába ered, ám ekkor még ő sem sejti, hogy a kozmosz legnagyobb titkára fog fényt deríteni, mely a valóságról alkotott képünket is átformálja.