“Merőben máshogy néznek ki, a tévé és a filmek meg sem közelítik a borzalmas valóságot” – állítja a bennfentes.
Kitálalt arról, hogy minek is volt tanúja a roswelli ufókatasztrófa éjszakáján. 1947-ben Glenn Dennis volt az egyetlen ember az új-mexikói Roswell városában, aki rendelkezett a holttestek preparálását, valamint megfelelő kezelését illető szakképzettséggel…
1947-ben Glenn Dennis volt az egyetlen ember az új-mexikói Roswell városában, aki rendelkezett a holttestek preparálását, valamint megfelelő kezelését illető szakképzettséggel.
Nem csoda hát, hogy a közeli légitámaszpontról is mindig öt hívták a balesetekhez.
Július 8-án azonban egy teljesen más ügyben csengett a telefon a Ballard Temetkezési Irodában.
Amikor megcsörrent a telefon az irodában, Dennis felvette és a vonal túlsó felén a roswelli bázis temetkezési ügyekben illetékes tisztjét hallotta.
-Ez elméleti kérdés, de van önöknek egy három vagy négy láb hosszú, hermetikusan zárható koporsójuk?
– Igen, van – felelte Dennis.
– Hány darab?
– Egy.
– Mennyi időbe telne többet beszerezni?
– Ha még délután három óra előtt felhívnánk az amarillói raktárt, holnap reggelre lenne több. Csak nem történt valami?
Mit említettük, Dennisnek szerződése volt a hadsereggel, miszerint ő intézi a temetéseket, még a szerencsétlenségekből adódókat is.
Dennis alapos beszámolót kapott az asszonytól, hiszen ő is medikus volt. A nővér szerint az idegenek alacsonyak voltak, jóval kisebbek, mint egy felnőtt ember.
A kezükön csak négy ujjuk volt, amelyekből a két középső sokkal hosszabbra nyúlt a szélső ujjaknál.
A lényeknek nem volt hüvelykujjuk és a karjuk anatómiai felépítése is különbözött az emberétől.
A válltól a könyékig húzódó csont rövidebb volt, mint a könyöktől a csuklóig tartó. A fejük nagyobb volt, mint az emberé, akárcsak a mandulavágású szemük. A nővér egy recept hátuljára rajzolta le a tetemeket.
Habár Dennisnek már nincsenek meg az eredeti rajzok, igen jól emlékszik az ábrázolt lényekre. Az asszony azt állította, hogy a másik két férfi, akik szintén bent voltak, patológusok a washingtoni Walter Reed kórházból.
A törülközőre azért volt szükség, mert a holttestek iszonyúan büdösek voltak.
Azért is jöttek ki a műtőből, mert már alig kaptak levegőt. Később le kellett fagyasztaniuk a tetemeket, egyszerűen képtelenség volt megmaradni mellettük.
A vizsgálatok és a boncolás további részét egy hangárban végezték el, ahol megfelelő volt szellőzés, ugyanis a kórház légkondicionálóját nem akarták bekapcsolni, mert az egész épület tele lett volna a kellemetlen szaggal.
Eddig tart Glenn Dennis beszámolója a roswelli eseményekről. Tanúvallomásában találunk pár részletet, amelyek egybevágnak más információkkal, de olyanokat is, amelyek ellentmondanak azoknak.
A szkeptikusok szerint nem lehet hinni Glenn Dennis anekdotikus vallomásának, mások meg vannak róla győződve, hogy személye hiteles.
Ki mit gondol?