Itt az ideje átírni a biológia könyveket….
Vlagyimir Poponyin egy ismert orosz tudós, aki 1995-ben kollégáival, köztük Peter Gariaev biofizikussal egy nagyon érdekes kísérletet végzett az Orosz Tudományos Akadémián.
-írja az UjVilagtudat.
A “Vákuum-DNS fantomhatás és annak lehetséges racionális magyarázata” című tanulmányukban Poponyin kijelenti, hogy “Úgy gondoljuk, hogy ez a felfedezés óriási jelentőséggel bír a finom energia jelenségek mögött meghúzódó mechanizmusok magyarázata és mélyebb megértése szempontjából, beleértve a megfigyelt alternatív gyógyító jelenségeket is.”
Poponyin és Gariaev a DNS viselkedését vizsgálta fotonok hatására.
A DNS molekulát egy kémcsőbe helyezték, amelyet kifejezetten vákuum szimulálására terveztek.
Vagyis nem volt benne levegő, amikor behelyezték a DNS-t, és lézerfénnyel világították meg, hogy megfigyeljék, hogyan viselkedik. A fotonok teljesen rendezetlen és véletlenszerű módon oszlottak el, szétszóródva a kémcsőben. Természetesen erre számítottak a kutatók.
Amit megfigyeltek, hogy a DNS molekula körül egy sajátos elektromágneses eredetű struktúra rajzolódott ki, amely az edényen kívül is folytatódott. A tudósok legnagyobb megdöbbenésére a DNS molekula eltávolítása után a hologramszerű rajzolat ottmaradt.
A fotonok reagáltak a DNS-re, megváltoztatták mintájukat és specifikus eloszlást vettek fel
. Az élő anyag, vagyis az emberi DNS jelenlétében a fotonok szervezetté váltak! Ez azt jelentette, hogy a DNS-nek egyértelműen közvetlen hatása volt a fotonokra.
Ez egy a sok példa közül, amely feltételezi, hogy van valami bennünk rejlő dolog, amely közvetlen hatással van a rajtunk kívül létező fizikai anyagra. Ezt a kísérletet megismételték és megerősítették, és azt is megfigyelték, hogy az emberi DNS közvetlen hatással van a kvantum “dolgokra,” amelyek világunkat alkotják.
A következő nagy meglepetés
A nagy meglepetést akkor figyelték meg, amikor a kutatók eltávolították a DNS-t a tartályból.
A tudósok feltételezték, hogy a fotonok egyszerűen visszatérnek eredeti szétszórt állapotukba, de nem ez történt. Ehelyett a fotonok rendezettek maradtak, mintha a DNS még mindig a csőben lenne. Poponyin ezt úgy jellemezte, hogy a fény “meglepően és az intuícióval ellentétes módon” viselkedik.
A kutatók hipotéziseket fogalmaztak meg, és “kénytelenek voltak elfogadni azt a feltételezést, miszerint valamilyen mező struktúra került gerjesztett állapotba”.
Ez a kísérlet megmutatta, hogy a DNS kommunikál azokkal a “dolgokkal,” amelyekből a világ felépül, és hogy létezik valamilyen láthatatlan mező.
A huszadik századi Nobel-díjas Richard Feynman a kvantummechanika vonatkozásában egyszer azt mondta:
“Úgy döntünk, hogy egy olyan jelenséget vizsgálunk, amelyet teljesen lehetetlen megmagyarázni bármilyen klasszikus módon, és amely a kvantummechanika középpontjában áll. A valóságban ez az egyetlen dolog tartalmazza a rejtélyt”.
Cassandra Vieten, a Netológiai Tudományos Intézet elnöke és vezérigazgatója a következőt mondta:
“Úgy tűnik, hogy komoly aggodalomra ad okot, hogy az egész területet elhomályosítja egy jelenség tanulmányozása, amely a babonával, a spiritualizmussal és a mágiával áll kapcsolatban.
Ezen lehetőség elleni védekezés néha fontosabbnak tűnik, mint a tudományos kutatás ösztönzése vagy az akadémiai szabadság védelme. De ez megváltozhat.”
Egy bizonyos jelenség vizsgálatakor az a tény, hogy a fenti idézet szerint fennáll a babonával, a spiritualitással és a mágiával való kapcsolat, annak az az oka, hogy a megfigyelt jelenség megmagyarázhatatlan.
Fontos azonban megjegyezni, hogy ha valami megmagyarázhatatlan, az nem azt jelenti, hogy nem valódi, hanem azt, hogy még nem értjük teljesen.
A tudományos közösség régóta elutasítja a jelenséget, ami egyértelműen valós, mégis egyszerűen megmagyarázhatatlan.
A kvantumfizika egyértelműen szoros kapcsolatban áll a tudatossággal és a metafizikai jelenségekkel. Max Planck fizikus, aki megalapozta a kvantumelméletet, a tudatot “alapvetőnek,” az anyagot pedig “a tudatosság származékának” tekintette.
Azt mondta, hogy “nem tudunk a tudatosság mögé nézni.
Minden, amiről beszélünk, minden, amit létezőnek tekintünk, megköveteli a tudatot.”