Egy fenyegető jövőbeli veszély pecsételheti meg a sorsunkat.
A tudósok szerint csak egy gigantikus térhajtómű lehet a megoldás, mely képes lenne kibillenteni a Napot az eredeti pozíciójából.
A Napunk a számítások szerint közel 30.000 fényévnyi távolságban kering a galaxis közepétől mérve egy viszonylag állandó és stabil pályán.
A csillagászok azt is kiszámolták, hogy 230 millió évente kerüljük meg a teljes galaxist, vagyis ennyi idő kell, hogy megtegyünk egy “teljes kört”.
Sokak szerit éppen ez a keringés, ez a különleges és nagyon hosszú ciklus állhat a Földtörténet nagyobb tömeges kihalásai mögött.
Vagyis egyes elméletek szerint a Naprendszerünk a ciklus egyes pontján olyan övezeten haladt keresztül, ahol veszélyes objektumok vagy anomáliák okoztak katasztrófákat az egyes bolygókon, így a Földön is.
Az özönvízre például létezik egy olyan magyarázat, miszerint egy kozmikus, víztömegből álló régión haladhattunk át, ez okozta a szinte a semmiből ránk zúduló hullámokat.
Mások szerint a dínókat kipusztító aszteroidával is így találkozott a Föld.
Vagyis a naprendszerünk folyamatos mozgása veszélyeket rejthet ránk nézve a jövőben.
A csillagászok ezért előálltak egy egyelőre tisztán csak elméleti tézissel, hogyan lehetne megakadályozni a jövőben azt, hogy a Földet és így az emberiséget végzetes katasztrófa érje.
Elmondásuk szerint a távoli jövőben lehetőségünk lenne arra a technológiai fejlettségünkből adódóan, hogy az egész Naprendszert arrébb vigyük…
Egy gigantikus struktúrát kellene építeni a Nap köré, méghozzá egy térhajtóművekkel felszerelt gyűrűt, vagy valamiféle héjat, mely átereszti a Nap sugarait, hogy a Földön és más bolygókon ne uralkodjon sötétség.
Ez totális őrültségnek hangzik, ugyanis a kisebb objektumokkal mi történne?! – tehetnénk fel a kérdést.
A szakértők és csillagászok rengeteg szimulációt és számítást végeztek el.
Kiderült, hogy elég lenen csak a Napot elmozdítani, az összes többi, Naprendszeren belül keringő égitest a Naphoz fog újra igazodni a gravitációs hatása miatt.
Két megoldás is létezik erre amit kidolgoztak, mindkettő működhet a gyakorlatban, de elméletben egészen biztosan.
Az egyik egy úgynevezett tükör, melyet a Nap egyik oldalán építenének fel.
Így a Nap fénye és a visszavert tükörfelületről érkező fény elméletben egy adott irányba kezdené el “tolni” a Napot.
Olyan ez, mint amikor egy űrhajós felkapcsolná az elemlámpáját az űrben: ezzel elérné ugyanis azt, hogy ha csak hihetetlenül kicsi mértékben is, de tolóerőt fejteni ki a fotonok által.
Egy másik megoldás lehet egy gigantikus Dyson gömb építése, melyet egy űrállomásról lehetne vezérelni, így irányítani a Napot.
Ezzel néhány millió év alatt kisebb módosulásokat lehetne elérni a Naprendszerünk pályájában.
Összességében azonban nem tudhatjuk, hogy ezzel végső soron nem sodornánk-e nagyobb veszélybe az általunk ismert világot, mint azzal, ha hagynánk a jelenlegi pályáján keringeni.
Egy azonban bizonyos az elmúlt évmilliók kihalásaiból: egészen biztosan keresztezik oylan dolgok a Naprendszerünk “útvonalát”, melyek komoly fenyegetések lehetnek a jövőben, hisz a múltban majdnem letörölték többször az életet a bolygónk felszínéről…