A leletekről, az előkerült koponyákról a mai napig heves viták vannak.
Míg egyesek szerint nem valódiak, addig mások szerint az emberiség jelenleg ismert múltja a valaha volt egyik legnagyobb szemfényvesztés, amit egy komplett civilizációval elhitettek.
Ki mit gondol? Valós lehet a róluk szóló legenda és az idegenek tényleg “kódokat” hagytak hátra bennük?
Az azték kristálykoponyák legendája
A kristálykoponyákat eredetileg egy Eugène Boban nevű ál-régész adta el, de senki sem tudja, hogyan jutott hozzájuk.
A Mezo-Amerikából előkerült híres azték kristálykoponyák vitathatatlanul a legikonikusabb régészeti leletek közé tartoznak.
Úgy gondolják, hogy a múzeumokban és magángyűjteményekben világszerte mindössze egy tucatnyi ilyen koponya található.
A leghíresebb kristálykoponya az állítólag 1924-ben egy ősi maja város, Lubaantun (a mai Belize területén) feltárásakor talált darab.
Ez a koponya az egyetlen, amely két darabból áll, az összes többi esetében a fogakat csupán rávésték a tömör koponyára.
A kvarckristályból készült koponya tömege 5,2 kg, 12,7 cm magas, 17,8 cm hosszú és 12,7 cm széles, tökéletesen hasonlít az emberi koponyához, anatómiailag szinte tökéletes.
A koponya szemüregei trapéz alakúak, a járomcsont kicsit elemelkedik az ékcsonttól, és a halántékcsontnál ér össze újra az alappal.
A koponyának számos természetfeletti erőt tulajdonítanak: képes a színét változtatni, illatot és hangot kibocsátani.
A szemüregre koncentrálva pedig, állítólag rég élt embereket, épületeket lehet látni, a legkisebb légmozgásra is reagál.
A koponyák vizsgálata és máig tartó heves viták
Magasságuk a néhány centiméteresektől a nagyjából bowling golyó méretűekig terjed.
A csillogó koponyák 1856-ban kerültek először reflektorfénybe, amikor a British Museum megvásárolt egy miniatűr koponyát, amelyet állítólag azték kezek készítettek, bár nem világos, hogy pontosan honnan származik a darab, írja az IFLScience.
A British Museum aztán 1897-ben vásárolt egy második kristálykoponyát a Tiffany & Co. cégtől, és ez az a darab, amely ma is látható a kiállításon.
Annak ellenére, hogy kezdetben úgy vélték, hogy a koponya prekolumbián kori, a múzeum szerint
“az ennek technológiai alapon történő ellenőrzésére tett kísérletek nem bizonyultak sikeresnek”, és a tárgy eredete “bizonytalan”.
A szkeptikusok szerint egyetlen kristálykoponyát sem dokumentáltak eddig egyetlen mexikói vagy máshol végzett régészeti ásatáson sem. Ráadásul a múzeumi gyűjteményekben található példányok egyike sem vezethető vissza ásatási projektre.
Ennek ellenére az azték lelőhelyeken számtalan koponya ábrázolást találtak, bár ezeket jellemzően nem kristályból, hanem bazaltból faragták.
Ősi idegenek bizonyítékai?
A Smithsonianben található koponyáról:
Ennek anyagában a röntgenes diffrakciós elemzés szilícium-karbidot mutatott ki, amelyet a modern iparban csiszolóanyagként használnak a sima felületek kialakításához.
Ennek használata azonban csak az 1950-es évek óta elterjedt.
Természetesen a paleoasztronautika hívei szerint erre az a magyarázat, hogy az ősi múltban mivel az ember nem rendelkezett az ehhez szükséges megmunkálással, az ősi idegenek készíthették ezt a koponyát is és a többi krisálytkoponyát is.
A szkeptikusok szerint ellenben a Smithsonianben található koponya még a Boban-féle koponyáknál is később készült, a 20. század második felében, ám ezt sem tudják ma egyértelműen és minden kétséget kizáróan megállapítani.