Noé bárkájának homályos története valójában egy földönkívüli anyahajóról szól, melynek segítségével megmentették a föld élővilágának genetikai állományát?
Érdekes és nehezen magyarázható tény, hogy szinte minden emberi kultúrában, egymástól függetlenül is megtalálhatók az özönvíz-történetek.
Tény, hogy egyes tengeri élőlények fosszíliái a tengerszint feletti nagy magasságokban is megtalálhatók.
A mai geológia, és ezen belül különösen a rétegtan ugyan a természetfeletti erők közreműködése nélkül is kielégítően magyarázza mindezt, nem ad teljesen átfogó választ minden megtalált leletre.
A Bibliában elbeszélt történethez hasonló történeteket ismerünk a sumer mitológiában, ahol a történet arról szól, hogy Isten hogyan figyelmeztetett egy ácsot, hogy építsen egy hajót, amelyen túlélheti a közelgő vízözönt.
További hasonló árvíz-bárka történeteket találhatunk sok egyéb nép hagyományában.
Bár erre irányuló nagyon átfogó genetikai vizsgálatokat soha nem végeztek, mégis sokan úgy sejtik, hogy visszavezethető lenne az egyértelmű “genetikai ösvény” Noé bárkájának helyszínére.
Vagyis könnyen lehet, hogy a ma élő fajok az Ararát környékéről terjedtek szét.
A felfedezést azért nem verték nagy dobra, mert a kutatásokat bizonyos csoportok több ízben próbálták meg ellehetetleníteni, és a hivatalos régészet sem ismeri el a létezését, noha ott van,és bárki megnézheti, ha felmegy a csúcsig…
A bibliai leírás szerint a bárka gófer fából épült és szurokkal volt vízállóvá téve. A bárka belsejében rekeszek voltak.
A bárka hossza háromszáz sing, szélessége ötven sing, magassága harminc sing volt.
Sokan érvelnek azzal, hogy Isten parancsa, miszerint minden állatfajt meg kell mentenie Noénak, nem lett volna teljesíthető, egyszerűen nem fértek volna el a hajón.
itt jön be a képbe az a plaleoasztronautikai elmélet, mely szerint az ősi korszakokban az idegen civilizációk vissza-visszatértek a Földre, időnként segíteni az emberi fajt.
Az Özönvíz idején is “hazatértek”, és megmentették az emberi civilizációt és a Föld élővilágának egy részét a teljes kipusztulástól.
Egyes, például sumer eredetű pecséthengerek és agyagtáblák arra tesznek utalást, hogy Noé bárkája nem is bárka alakú volt, hanem inkább egyfajta korong.
Mivel bármekkora is volt maga a bárka, képtelenség lett volna ennyi állatot megmenteni, felvetődött, hogy az élővilágot talán “genetikai” úton tárolták el.
Vagyis valamennyi megmentendő fajtól mintát vettek, és ezeket a mintákat egy ősi “keltetőben”, magán a bárkán tárolták, mely addig lebegett a levegőben, vagy keringett Föld körüli pályán, míg elvonult az Özönvíz és a Föld egyes területei újra élhetővé váltak.
Az Ararát-hegyen történt a landolás, később pedig az ember Szövetséget kötött az “istennel”, azzal a felsőbb erővel, civilizációval, melynek a második esélyét köszönhette
– állítják az elmélet hívei.