Az Édenkertről írnak egyes ősi sumer agyagtáblák: a Bibliát megelőzően több ezer évvel!
De hogyan is álltak hozzá a sumerok a teremtéshez?
Ne feledjük, rengeteg ponton kapcsolódik a későbbi Biblia, Jézus messiástörténete, és a sumer civilizáció.
Sokak szerint ugyanis a sumer mitológia volt valójában az ősi kereszténység egyfajta ősi prototípusa, legalábbis később a Bibliában leírt dolgok a sumeroktól lettek “átemelve”.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a kereszténység tanításai, tanai és dogmái valójában más vallásokból összeollózott darabkák…
A mezopotámiaiak hite szerint kezdetben csak két teremtmény létezett, amelyek élőlények és elemek voltak egyszerre.
Egyikük Apszú, az édesvíz, másikuk Tiámat a tenger.
Kettőjük egyesüléséből született az összes többi isten.
Az Édenkertről is vannak beszámolók a sumer ősi agyagtáblákon!
A sumer irodalomban is megemlítenek a Bibliához hasonlóan egy édenkertszerű paradicsomot. Ez a Dilmunnak nevezett föld ártatlan, tiszta és napsütötte.
Egy olyan hely, ahol a mezőket friss víz táplálja, ahol nincsenek ragadozók, ahol a betegség és az öregedés ismeretlen, egy olyan föld, amelyet az istenek vagy szent és halhatatlan emberek laknak.
Akárcsak a bibliai Édenkert, Dilmun is keletre fekszik, a felkelő nap irányában.
Egyes mai kutatók szerint Dilmun – és talán maga az éden is – ma már a Perzsa-öböl mélyén nyugszik, annak a radikális vízszint-emelkedésnek a következményeként, amely itt következett be.
Az Özönvíz mitológiai nyomai is megvannak a sumerok kultúrájában és kollektív emlékezetében.
A sumer királylista összeköti a mitikus kort a régészetileg is igazolható királyok korával. A listát két részre osztja az özönvíz amit egyes vélemények az i. e. 2900 körüli nagy dél-mezopotámiai folyami árvízzel azonosítanak, aminek nyomát Suruppakban és máshol is közvetlenül a Dzsemdet Naszr-kor feletti zárórétegként azonosítottak.
A lista utolsó vízözön előtti mitikus suruppaki királyát, Ubartutut a későbbi mítoszok – pl. Ziuszudra és a vízözön –, mint Ziuszudra – másképpen Ut-napistim – apját írják le.
A Gilgames-eposz szerint Ut-napistim Enki tanácsára bárkát épített és így túlélte az istenek által küldött özönvizet.
Ut-napistim-it így egyes kutatók a bibliai Noé sumer előképének tekintik.
Szintén sumer domborműves táblán találták meg Lilith alakjának kezdeti ábrázolását.
Ez azért jelentős dolog, mert Lilith volt Ádám első felesége, még Éva előtt.
Erről az egyház alig beszél, sőt, kifejezetten tagadják, mivel megborítaná a Vatikán világképét, és azt, amit több ezer éven át tanított és kommunikált a hívei számára…
Lilith volt Éva előtt Ádám első felesége, és teljesen egyenjogú volt vele, hiszen nem Ádám oldalbordájából lett megteremtve, hanem ugyanúgy a porból és hamuból.
Ádám nem látta ezt az egyenlőséget, és azt akarta, hogy Lilith engedelmeskedjen neki. A nő ugyanis mindig egyenlőséget akart, és nem akart Ádám “alá feküdni” még akkor sem, ha ő ezt elvárta tőle.
Lilith ezért elszökött az Édenből, és egy sötét, száműzött alakká vált.
Ádám számára pedig a kevésbé lázadó, szolgalelkű Évát teremtette meg az Isten…
Az ez egész azért érdekes, mert a sumer mitológia említést tesz róla, visszavezethető belőle Lilith története, ami a Talmudban is le van írva.
Ezek a Biblia létrejötténél jóval korábbi információk, és jól látszik belőlük, hogy a Szentírást is miképpen manipulálták, ugyanis Lilithet egyszerűen kitörölték belőle, vagy eleve soha nem kerülhetett bele…