Az egyház ezért a titokért rengeteg embert tüntetett el a Föld színéről az elmúlt évszázadok alatt. háborúkat robbantottak ki, ügyeket tusoltak el, történelmet hamisítottak, dokumentumokat és régészeti leleteket semmisítettek meg!
A múltban egyre több olyan régészeti lelet, feljegyzés és egyes a Biblia elődjének tekinthető iratok, evangéliumok láttak napvilágot, melyek egy rejtett történelmi eseményről számolnak be.
Ezek konkrétan olyan bizonyítékokat sorakoztatnak fel, amikből arra lehet következtetni, hogy Jézus valójában pártus herceg lehetett.
Vagyis a Fény fia.
A Fény fia kifejezés és titulus pedig azért fontos, mert szorosan kapcsolódhat az ősmagyarok fényvallásához…
ide kapcsolódik rögtön egy nagyon fontos idézet, amit a cikk végére teljesen meg fogsz érteni, de lehet, hogy már most is sejted a megoldást:
Nem az az igaz, ami igaz,
hanem az, amit a világ
annak tart. Ezért olyan
makacsok a hazugságok.
A fényvallásunk és az Isten által a Földre leküldött Istenfiú összekapcsolódik. A pártusok összekapcsolódnak a magyarsággal, és így Jézus maga is.
Sokak szerint ugyanis Jézus valójában nem a zsidók király volt, hanem egy pártus herceg.
Erre vannak konkrét utalások és bizonyítékok: Mariban találtak egy iratot, ami érdekes dolgokról ír. Az ékirat azt állítja, hogy
Az Isten elsőszülöttje, aki a ‘Világ Világossága’ – En-Lil – egy napon emberi testet ölt és leszáll a Földre.” – Azt hiszem, ez az egyetlen prófécia, ami beteljesedett és így a galileai Jézusban, az Isten Fiában felismerjük a 3000 évvel előtte már imádott Világ Világosságát, a sumér hitvilág En-Liljét.
Az Isten Fia embernek született a prófécia népének utódai között és „Új Szövetséget” ad a népének.
De miért „Új Szövetséget” ? – Ha „újat” ad, akkor „réginek” is kellett lenni!
Persze erre a kérdésre mindenki azt feleli: „Hát persze, hogy volt régi, hiszen itt van a bibliai „ószövetség”.
De álljunk meg ennél a kérdésnél egy pillanatra. Nézzük meg, hogy: „Mi ennek az ószövetségnek a tartalma és azt is, hogy ki kötötte kivel?”
A tartalom: Mózes I. könyvének 17:10-14 verseiben így olvashatjuk (miután a 9. versben mondja Isten Ábrahámnak):
Te pedig az én szövetségemet megőrizzed te és a te magod, te utánad az ő nemzedékei szerint. Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok és közöttem és ti közöttetek és a te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok.
És metéljétek körül a ti férfi testetek bőrének elejét és ez lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.”
Ki kötötte – kivel? : a zsidók által elképzelt Istenalak Ábrahám útján az összes zsidókkal, akik utána következnek.
Ezt a „szövetséget” azonban Jézus nem ismerte el, hiszen a zsidók állal hitt „bosszúálló Istent” egyszerűen csak „ördög atyának” nevezi (Jn 8:44).
A körülmetélésre vonatkozólag pedig nem azt mondja a zsidóknak, hogy az Istentől való, hanem egyszerűen így: „…..Mózes adta nektek a körülmetélést…” (Jn 7:22)
Jézus e szavaival tehát a körülmetélést egyáltalában nem tartja „szövetségnek” és a szerető mennyei Atyát nem azonosítja a zsidó Jahweval.
Most a logikus következtetés a következő kérdést szüli:
Ha Jézus nem ismeri el az „ószövetségnek” nevezett körülmetélési paktumot, akkor miért ad „Új Szövetséget” …? – Mivel az Ő szavai és tettei tökéletesek, azt kell felelnünk, hogy:
„Jézusnak tudomása volt Ábrahám előtti népének azon hiedelméről, mely szerint En-Lil. a Világ Világossága. Jézus Öröktől fogva lelt Istensége a földre szállt Em-Bar-ral (emberpárral) valóban szövetséget kötött.”
S ez a szövetség azoknak a „régi írásoknak” egyike, amelyre hivatkozik. Ez Jézusnak és népének az „ószövetsége”, mely a sokezer éves szenvedéssel. meneküléssel, vándorlással feledésbe ment és így a nép elveszítette Istenben való életfájának gyökerét.
A sumír hitvilág titkait a szimbólumok rejtik, hiszen a jelképek minden emberben elvetik a gondolkodó elmélkedés magját és közvetlen hatnak az érzelemre is. Sokaknál intuitív meglátásokat eredményeznek, tehát sokszor az írás erejénél is közvetlenebbek.
A régi írások és jelképek együttes kiértékelése adja mindig a valóságot.
A „hatágú” csillag a sumír kozmológiában a „kétszeri hármasság”. Ezt a kétszeri hármasságot ugyanolyan formában találjuk a sumír geometriában, mint ahogyan ma a zsidók mutatják a „Dávid Csillagot”. Nyilvánvaló tehát, hogy ezt is a babiloni fogság idejében ismerték meg és kisajátítva, beiktatták a saját kánonjukba.
Hogy ez a kétszeri hármasság a sumírok kozmológikus hitvilágának (vallásának) tartalma volt, azt bizonyítja a hozzájuk elérő és ma „gnosztikusnak” nevezett hajdani világszemlélet.
Ugyanis a régi gnosztikus írások megőriztek egy Jézustól eredő „Miatyánk”-ot, melynek szövege – néhány lényeges kifejezésben – eltér attól a Miatyánktól, melyet a kereszténység evangéliumában találunk.
Ez a gnosztikus Miatyánk így kezdődik:
Mi Atyánk és Anyánk! Te, ki túl rajtunk és bennünk vagy, Szenteltessék meg a Te neved a kétszeri hármasságban.”
A sumír kétszeri hármasság jelképének értelme és jelentéstartalma Jézus Urunk minden mondását teljesen érthetővé teszi és az eddig parabolának nevezett kijelentéseit logikusan magyarázza…
AZ” Isten örökkévalóságának szintjén ilyen egységet jelent Jézus Urunk diadalmas szava:
„Én és az Atya Egy vagyunk!” De a „Fény” birodalmában az Atya a mi életet adó Napunk és a Fiú – az erejében mindig visszatérő, feltámadó Naperő.
Ő a „kisebbik” Fény. egy-azonosak. Jézus Urunk isteni kinyilatkozása csakis így jut lelkivilágunkba. Fogadjuk be tehát így a Fény-Fiút, kegyelmet kérve földi életünkre.
A történelembőle gyértelművé válik, hogy a hit ereje a politikai államhatalom elhatározásait is befolyásolja.
A Pártos Birodalom Kr. u. 256-ban megszűnt és uralkodtak a szászánida-perzsák.
A Jézus-hitü pártos-hun-mahgar-szkíta nép északi testvérei felé vándorol és nagy részük „avarként” érkezik a Kárpát-medencébe, ahol megszületik a Nagy Avar Birodalom, akinek Bizánc hatalmas összeget fizet aranyban évi „békeadó” fejében.
A „Fény-Szentháromság” hiedelme is beérkezik a Kárpát-medencébe a Jézus-hittel és a zoroasteri hagyományokkal. Fel kell ismerni tehát azt, hogy a volt Pártos Birodalom népessége a „Szent-Tüz”-i hagyományokat vallásos kegyelettel ápolta.
AZ” Isten örökkévalóságának szintjén ilyen egységet jelent Jézus Urunk diadalmas szava:
„Én és az Atya Egy vagyunk!” De a „Fény” birodalmában az Atya a mi életet adó Napunk és a Fiú – az erejében mindig visszatérő, feltámadó Naperő.
Ő a „kisebbik” Fény. egy-azonosak. Jézus Urunk isteni kinyilatkozása csakis így jut lelkivilágunkba. Fogadjuk be tehát így a Fény-Fiút, kegyelmet kérve földi életünkre.
A történelembőle gyértelművé válik, hogy a hit ereje a politikai államhatalom elhatározásait is befolyásolja.
A Pártos Birodalom Kr. u. 256-ban megszűnt és uralkodtak a szászánida-perzsák.
A Jézus-hitü pártos-hun-mahgar-szkíta nép északi testvérei felé vándorol és nagy részük „avarként” érkezik a Kárpát-medencébe, ahol megszületik a Nagy Avar Birodalom, akinek Bizánc hatalmas összeget fizet aranyban évi „békeadó” fejében.
A „Fény-Szentháromság” hiedelme is beérkezik a Kárpát-medencébe a Jézus-hittel és a zoroasteri hagyományokkal. Fel kell ismerni tehát azt, hogy a volt Pártos Birodalom népessége a „Szent-Tüz”-i hagyományokat vallásos kegyelettel ápolta.
Itt meg is állnánk, mert ez rengeteg információ egyszerer, ugyanakkor a lényeg benne volt ezekben a bekezdésekben.
Érdemes lenen mindenkinek felnyitnia a szemeit végre arról, hogy Jézus ki is volt valójában, milyen népet képviselt, és hogy ezekből a dolgokból mit “hazudott el” a Biblia.
Mert a Biblia mint tudjuk, nem több, mint egy politikai és ideológiai érdekek mentén, az egyház megszilárdítását és hatalomra jutását elősegítő történetgyűjtemény.
Tartalmaz ugyan igazságmagvakat, de legalább akkora bűn az, hogy a legnagyobb igazságokat – melyek árnyalhatták volna Jézus személyét – egyszerűen kihagyták belőle…