Keresetlen szavakat intézett Tóth Gabihoz.
Somogyvári Dániel Fonogram-díjas, több mint húsz platinalemezes producert nyugodtan nevezhetjük a magyar zeneipar szürke eminenciásának.
Nincs olyan zenét szerető és hallgató magyar ember, aki ne hallotta volna azokat a dalokat, amelyekben közreműködött.
Szerinte a legjobb dalok egyszerűen csak úgy „kipattannak”, és akár fél nap alatt elkészülnek.
Néha már az elején érzi, hogy „ez most nagyot fog szólni”, ugyanakkor a mai napig nem tudja biztosan megmondani, hogy miből lesz sláger.
Abban a kérdésben pedig sarkos, határozott véleménye van, hogy milyen is egy jó előadó, s mindezt a közelmúltban a válása miatt is reflektorfénybe került Tóth Gabi példáján magyarázza:
Ahhoz, hogy egy dal megérintse a fiatalokat, az előadónak az ő problémáikat, érzelmeiket kell megfogalmaznia.
Ettől lesz a szemükben hiteles.
Az olyan álszent előadókat, mint például Tóth Gabit, senki sem hallgatja, mert semennyire sem önazonos.
A tapolcai nő haláltusáját vívta a zeneiparban, és végső elkeseredésében keresztény álruhát öltött, amiben sikerült összemoslékoskodnia magának egy mondvacsinált díjat, néhány koncertet, de leginkább a népharagot kivívnia.
A Spotifyon annyian hallgatják, mint egy középszerű punkbandát.
Ugyanakkor a most felkapott előadókról is azt mondja, hogy az csak tíz év múlva derül ki, hogy közülük ki állja ki az idő próbáját.
Úgy véli, azokat az előadókat nem felejti el a közönség, akik nem az aktuális trendeket követik.
Szerinte a magyar alternatív zenei szcénából a Hiperkarma mellett például a 30Y zenéje öregedett jól.