Az Ősi tátogatók valóban a csillagok közül érkezhettek hozzánk – állítják a tudósok a megtalált papirusz alapján.
Egy ókori egyiptomi tekercs lehet a világ első írásos bizonyítéka az ufók létezéséről, és ha ez végleg bebzonyosodik, akkor teljes mérétkben újra kell írni nem csak a Föld, de az emberiség történelmét is.
A Krisztus előtt 1480-ból származó úgynevezett Tulli papirusz lehet a világ első írásos bizonyítéka, ami igazolhatja az ufók létezését.
A sokak szerint hiteles írásos dokumentum nem más, mint emlék egy idegenekkel való találkozásról. Márpedig ha az igaz lenne, sok mindent megmagyarázna azon kívül, hogy halálosan felbolygatná a világot…
A történészek szemében soha nem is volt kétséges, hogy az egyiptomi kultúra mennyire fejlett technológiával rendelkezett, de még a csillagászati ismereteik is kirívónak számítanak.
Honnan a kutyafájából tudtak olyan csillagászati jelenségekről, és égitestekről, amiket a ma embere csak a 19. század után fedezett fel. Hogy ez miként lehetséges, a mai napig nem tudják, talán az istenek súgták nekik, ha nem éppen az ufók…
Erre itt van az eredetileg a 18. dinasztiából ered származó Tulli tekercs, ami nem éppen egy tipikus egyiptomi irat, hiszen egy ufóészlelésről számol be III. Tutmózisz fáraó idejéből.
A szöveg sokáig kallódott majd valamikor az 1930-as években bukkant rá Kairóban egy Alberto Tulli nevű archeológusnál, aki a Vatikáni Múzeum egyiptomi részlegének egyik vezetője és szakértője.
Az iratra egy antikváriumban lelt, de mivel horror árat kértek érte, inkább lemásolta az egyébként is itt-ott hiányos szöveget. Sajnos pont ennek okán támadják a szkeptikusok a papirusz hitelességét, mivel utána nem tudott számot adni az eredeti hollétéről.
Majd később az olasz egyiptológus Boris de Rachewiltz az 1900-as évek közepén megtalálta az eredeti dokumentumot, és 1953-ban leközölte egy magazinban a fordítást. Rachewiltz egy valóságos szaktekintély, mégis sokan támadták, hogy átverés az egész.
A Vatikán is tagadta, hogy az irat a birtokukban lenne és mindez időközben Tulli is jobblétre szenderült.
De Dr. Walter Ramberg római tudós is beszállt a nyomozásba, aki megtudta, hogy Tulli a testvérére hagyott mindent, – aki a lateráni palotában pap volt – ám közben ő is meghalt, így további örökösök között osztották szét a tulajdonokat.
Magát a szöveget – ugye a másolatét – csak hosszú idő múltán sikerült lefordítani, mivel sérült volt.. Az éppen aktuális fáraót név szerint nem említi, így csak körülbelüli sejtéseik lehetnek a történészeknek, hogy valóban III. Tutmóziszról van szó.
De lássuk végre a Krisztus előtti 1480-ban történt ufóészlelést: Egyiptom-szerte egy hatalmas és fénylő korongot láttak az égen. Mindenki biztos volt abban, hogy az égi istenek műve.
A szkeptikusok szerint egy sima égi jelenségről lehetett szó, míg mások az ufók megjelenését látják benne igazolódni.
Való igaz, a dolog kétoldalú, hiszen a fejlett és tudós egyiptomiak, akiknek olyan pontos csillagászati ismeretei voltak, nem ismertek volna fel egy natúr égi jelenséget?
Vagy ott van a másik oldal, hogy annyira jelre vágytak az istenektől, hogy meg is kapták? Az istenektől, az ufóktól vagy a Nap és a fény játékától?
Továbbá a Tulli papirusz egész pontosan egy 45 méteres átmérővel rendelkező korong alakú tárgyról számol be, ami egyszer csak feltűnt égen, és hangtalanul lebegett.
Ráadásul a jelenség pár nappal később megismétlődött és fényük még a Napnál is erősebbnek bizonyult.
A „tűzkörök” az egész égboltot uralták, amit a fáraó szépen végig nézett a seregével.
Aztán megint eltűntek a tűzkörök. Mindez pedig a vacsora utáni időszakban történt.
Ez azért már mindjárt több gyanúra ad okot, hogy nem a nap ártott meg az egyiptomiaknak.
Kivéve persze, ha Alberto Tulli valóban a bolondját járatja velünk.
Mert a kérdés még mindig az, mennyire lehet hiteles az a dokumentum, amit elvileg egy megbízható ember másolt le és aminek később az eredetijét megtalálta egy másik szakember, hogy utána az is eltűnjön…?
Semmi sincs kizárva, de minimum kérdéseket vet fel mindkét oldalról.
K mit gondol?