1994 február 19-én szokatlan eset forgatta fel a kaliforniai Riverside város központi kórházának sürgősségi ügyeletét.
A mentő este negyed 9-kor bevitt egy Gloria Ramirez nevű fiatal nőt, aki légzési problémákkal küszködött, és igen szapora volt a szívverése.
A rutinnak induló kivizsgálást drámai jelenetek szakították félbe.
A beteggel érintkezők nagy része rejtélyes tüneteket produkált, mintha valamilyen mérgező aura vette volna körül a nőt.
Nem enyhe tünetekről beszélünk, mert volt olyan dolgozó, aki hetekig tartó kórházi ápolásra szorult később. Hogy mi okozta az X–akták-epizódba illő jelenséget, máig nem tudni, és talán sosem fog már kiderülni.
Több lehetséges magyarázat is akad, és az egyik nagyon rossz fényt vet a kórházra.
Gloria Cecilia Ramirez átlagos háziasszony volt mexikói felmenőkkel, de ő már Riverside-ban született 1963-ban.
Ott is alapított családot, és átlagos életet élt. Egy általános iskolában dolgozott önkéntesként, templomba járt, barátai vidám embernek ismerték.
Nem sokkal a 31. születésnapja után azonban szörnyű hírt kapott: kiderült, hogy előrehaladott méhnyakrákja van, az orvosok még egy évet adtak neki. A nő hat héttel a diagnózis után lett rosszul otthonában, akkor hívtak mentőt hozzá.
A mentőben infúzióra kötötték Ramirezt, és elvégeztek néhány alapvizsgálatot.
A nő tudatánál volt, válaszolt kérdésekre. A furcsaságok akkor kezdődtek, amikor a mentősök beértek a Riverside General Hospital ügyeletére, és az ottani stáb átvette a beteg kezelését. Először benyugtatózták Ramirezt, diazepámot, midazolámot és lorazepámot adtak neki infúziósan. A nő nem reagált jól a kezelésre, ekkor megpróbálták defibrillálni, majd vért vettek tőle.
A személyzet később több meghökkentő részletet is felidézett, például többen fokhagymaszagra figyeltek fel Ramirez körül, és olajosan fénylő réteget láttak a nő testén.
A vért levevő ápolónő, Susan Kane ammóniaszagot érzett a vérminta felől, majd átadta a mintát Julie Gorchynski orvosrezidensnek, aki még bizarrabb dolgot szúrt ki: a vérben apró, drapp színű részecskék lebegtek.
Ekkor felgyorsultak az események: Kane elájult, majd nem sokkal ezután Gorchynski is. Rövidesen egy Ramirezt kezelő légzésterapeuta is aléltan zuhant a padlóra, és amikor később magához tért, nem tudta mozgatni a végtagjait.
Annyian lettek rosszul, hogy a vezető orvos elrendelte a sürgősségi részleg kiürítését, és elkezdték a betegeket a kórház parkolójába mozgatni. Egy párfős csapat maradt Ramirezzel, de nem tudták stabilizálni az állapotát: a nő nagyjából háromnegyed órával a kórházba szállítás után meghalt.
A sürgősségi részlegen 37-en dolgoztak aznap, közülük 23-an betegedtek meg kisebb-nagyobb mértékben Ramirez körül. A tünetek között szerepelt többek között szédülés, hányinger, ájulás, légszomj, izomgörcsök, égető érzés a légutaknál és átmeneti bénulás. Hat dolgozó állapota olyan súlyos volt, hogy a környékbeli kórházakba kellett szállítani őket. Az ammóniaszagot 15-en érezték Ramirez körül.
A történtek után Ramirez holttestét gyakorlatilag veszélyes hulladékként kezelték. Kalifornia illetékes egészségügyi hivatala, a CalHHS közveszélyesnek minősítette a halott nőt, ezután a holttestet műanyag fóliába tekerték, és légmentesen zárt alumíniumdobozban tárolták.
A dobozt hat nap múlva nyitották ki, amikor a boncolás megkezdődött, szigorú biztonsági intézkedések után, a helyi foglalkozásbiztonsági hivatal, a Cal/OSHA szakembereinek felügyeletével.
A boncolásnak külön zárt helyiséget hoztak létre, a boncoló halottkémek pedig olyan vegyvédelmi szkafandereket viseltek, amiknek saját oxigénellátásuk volt.
A procedúrát egy másik csapat figyelte egy külső helyiségben, ők is védőruhában voltak, és az ő feladatuk lett volna veszélyes helyzetben kimenteni a boncoló csapatot.
A helyszínt pár rendőr és három tűzoltóautó is biztosította teljes legénységgel, hogy szükség esetén ők is akcióba lendüljenek. És a rendőrségi kordonokon túl ott nyüzsgött vagy ötven újságíró, mert a médiához már eljutott a „mérgező hölgy” híre, és hónapokon keresztül nagy erőkkel tudósítottak minden fejleményről.
A boncolás előtt azonban különös dolog történt. A Cal/OSHA két felügyelőjét, Charles Coxot és Tom Kranjcevichet a Riverside megyei halottkém, Scotty Hill a rendőrség segítségével eltávolíttatta a helyszínről.
A két szakember hiába tiltakozott, hogy törvény adta kötelességük végigkövetni a boncolást, egy rendőrtiszt kikísérte őket a kórházból. 1997-ben, amikor a New Times Los Angeles oknyomozó cikket írt Ramirez esetéről, Cox így nyilatkozott az eltávolításukról:
„Az volt az érzésem, hogy valami nagyon komoly történt abban a kórházban, és a halottkém tudta, hogy mi. Azt akarták, hogy elmenjünk onnan, mert attól féltek, hogy kiderítjük, mi történt valójában a kórházban azon az éjszakán.”
Nem ez volt az egyetlen gyanús mozzanat a Ramirez-ügyben. A történtek kivizsgálását megnehezítette, hogy alapvető bizonyítékok tűntek el.
Például nem került elő a tű, amivel vért vettek Ramireztől, sem a vérminta.
Az infúziós tasakot állítólag elküldték egy vizsgálatra a gyógyszerfelügyelethez, de annak sosem született meg az eredménye.
Más tárgyakat – arra hivatkozva, hogy veszélyes hulladékok – egyszerűen hulladékos hordókba zártak és elvittek egy szeméttelepre.
Egyik hordó sem volt felcímkézve, a tárolás körülményei pedig lehetetlenné tették a későbbi vizsgálatokat.