Állítása szerint szellemek és dzsinnek irányítják a világot a színfalak mögül.
Kuvait misztikus vidékein a varázslat és a zene ötvöződik a történetben, amely a figyelemre méltó művész, Noura Al Taqaqa esetét meséli el.
A messze földön híres és tehetséges kuvaiti énekesként és dobosként ismert Nourának olyan hangja volt, amely még a legmegfoghatatlanabb lényt is magával tudta ragadni.
Úgy gondolják, hogy a dzsinnek rendkívüli erőkkel és képességekkel rendelkeznek, beleértve az alakváltást, a láthatatlanságot, valamint az emberi gondolatok és érzelmek befolyásolásának képességét.
Gyakran úgy ábrázolják őket, mint saját társadalommal és hierarchiával rendelkező lényeket, egyeseket jóindulatúnak, másokat pedig huncutnak vagy akár rosszindulatúnak tartanak.
Míg a dzsinnek általában nem láthatók az emberek számára, úgy gondolják, hogy kölcsönhatásba léphetnek a halandó világgal, időnként
keresztezhetik az emberek útját, és befolyásolhatják az életüket.
Különféle rituálék és gyakorlatok léteznek a különböző kultúrákban, hogy
megvédjék magukat a dzsinnek potenciálisan káros hatásaitól.
A dzsinnek esküvője
Noura Al Taqaqa énekes és dobos volt az 1990-es években. Kuvaitban nem volt senki, aki ne ismerte volna a nevét. Gyakran kérték, hogy az elit
esküvőin, bulikon és sok más nagyszabású eseményen lépjen fel. Egy napon Noura telefonhívást kapott. Szokás szerint bemutatkozott, és
elmondta a hívónak, hogy mit csinál.
A telefonáló ezután megkérdezte tőle, hogy ő és zenekara elérhetők-e egy esküvőre vagy sem. Noura beleegyezett, mert aznap szabadok voltak.
Akkoriban az esküvőket házakban rendezték meg, nem úgy, mint manapság, melyeket nagy üdülőhelyeken vagy szállodákban tartanak. Nourának és csoportjának azonban fogalma sem volt, mi következik.
Ahogy eljött az idő, Noura zenekarával együtt a helyszínre ment. Amikor megközelítették a rezidenciát, láthatták, hogy valójában egy hatalmas,
pazar díszítésű kastélyról van szó.
Azt gondolták: “Ó, ez egy újabb nap, amikor a jómódúaknak énekelhetnek.” Megnyomták a csengőt, és egy hölgy fogadta őket odabenn.
Kemény párnákra ültek a földre. Sok nő jött köszönteni Nourát és zenekarát, mert népszerű és ismert volt. Miközben arcon csókolták őket, Noura egyik zenésztársa észrevette, hogy a nők arca nagyon felforrósodott, mintha mindegyikük lázas lenne, és nagyon férfias érzést keltettek.
Noura is észrevette ezt, de azt mondta neki, hogy ne aggódjon emiatt. Nem nagyon figyelve a furcsaságra elkezdték az előadást.
Még csak 30 perce tartott a fellépésük, amikor Noura egyik társa elsápadt attól, amit látott. Ahogy nézte a nőket, akik lobogó hajjal táncoltak és a
szoknyájuk egy kicsit feljebb lebbent, észrevette, hogy a nőknek báránylába van késekkel és villákkal átszúrva.
A zenészt érthető módon megrázta a látvány, így Noura megnyugtatta: “Ne aggódj, hamarosan végzünk. Ha káoszt okozunk, akkor gyanakodni fognak, és ki tudja, mit tehetnek?”
Noura társa hallgatott rá, de még mindig nagyon meg volt rémülve.
Folytatták a fellépést, és néhány perc elteltével megérkezett a menyasszony és a vőlegény, aki tátott szájat formázó székekre ültek le. A menyasszony és a vőlegény érkezése után öt percen belül kialudtak a fények, és teljesen
besötétedett.
Noura és csapata ekkor menekülésre fogta. Először rémült zenésztársa kezdett futni, majd követte őt Noura a többi énekessel és zenésszel együtt.
A banda egyik tagja sem törődött azzal, hogy összeszedje minden holmiját, csak a legszükségesebb dolgokat vették magukhoz. Sikeresen megszöktek a kastélyból, és addig futottak, amíg meg nem állította őket egy férfi, aki szokatlannak találta, hogy egy csapat nő futkos
éjjel 3-kor.
Miközben Nourát faggatta, a nő elmesélte neki az egész esetet, a férfi azonban elmondta nekik, hogy a kastély hosszú évek óta elhagyatott, és senki sem lakik ott.
Miután végighallgatta ezt az egész incidenst, a férfinak is elkezdett futkosni a hátán a hideg.
Ennek ellenére kedves volt, és megmutatta a biztonságos utat Nourának és társainak.
Ez volt az a nap, amikor Noura Al Taqaqa elhagyta a szakmáját.
Forrás: ÚjVilágtudat