Hitler végső titka: egyre kevésbé volt beszámítható és ez még csak a jéghegy csúcsa…?
1944 december 16-án Hitler újból megpróbálta megfordítani a helyzetet, és új offenzívát indított nyugaton, mert úgy gondolta, meg tudja ismételni az 1940-es diadalát az Ardennekben – ez újabb történelmi ábránd volt csupán. 200 ezer katonát, rengeteg hadianyagot és felszerelést szállítottak oda jórészt a keleti frontról.
Amikor Hitler megbízott vezérkari főnöke, Heinz Guderian ismertette vele, milyen válságos a helyzet a keleti fronton, és közölte, hogy ostobaság nyugatra irányítani a csapatokat, a diktátor felkiáltott:
Semmi szükség rá, hogy kioktasson! Öt éve irányítom a német hadsereget a harctéren… jobban vagyok informálva, mint ön.
Ha a csapatok hinnének a győzelemben, mondta Hitler az adjutánsának, Nicolaus von Belownak, akkor megszereznék a győzelmet.
A német hadsereg kezdetben elért bizonyos sikereket, ami újra önbizalommal töltötte el Hitlert, de aztán a szövetségesek elsöprő fölénye megtorpanásra kényszerítette őket. Mindez végül keleten is meggyengítette a védelmet.
Miután az ardenneki offenzíva összeomlott, Hitler így szólt Belowhoz:
„Tudom, hogy a háború elveszett. Az ellenség túl nagy fölényben van.” Kifejtette: cserbenhagyta a Luftwaffe, és a hadseregbeli árulók szintén elárulták. „Nem adjuk meg magunkat soha. Lehet, hogy legyőznek, de a világot is magunkkal visszük.”
Csak a halálra és pusztításra tudott gondolni a kétségbeesés órájában.
Hitlert saját elméje zárta el a külvilágról
Ahogy egyik vereség követte a másikat, Hitler egyre inkább elszigetelte magát a német emberektől, beszüntette látogatásait a fronton, nem volt hajlandó felkeresni a városokat és beszélgetni az otthonaikból kibombázott civilekkel.
Újfent azzal okolt meg mindent, hogy az első világháború óta, ami rossz csak történt a németekkel, annak „a nemzetközi globális zsidó összeesküvés” az oka, amihez Roosevelt, Sztálin és Churchill szerinte nagy lelkesen asszisztált.
Amikor a visszavonuló német hadsereg kiürítette Varsót, Hitler elvesztette a türelmét, és letartóztattatta a Gestapóval a vezérkari tiszteket, akik kiadták a visszavonulási parancsot.
A háború legvégére tehát kimondható volt, hogy Hitler teljesen elvesztette a kapcsolatot a valósággal, a külvilággal.
Több millió katona életébe került, hogy ragaszkodott hozzá, tartsanak ki a végsőkig.
A Harvard Egyetem professzora szerint a gyerekkorában átéltek a kulcs
Dr. Henry Murray állításai abszurdnak hatnak, mégis minden bizonyíték arra utal, hogy valódiak.
A 229 oldalas jelentésben meredek állítások vannak:
Például, hogy amikor a diktátor gyerekkorában meglátta szeretkezni a szüleit, apját egy életre meggyűlölte, és betegesen ragaszkodni kezdett anyjához.
A tanulmány kitért arra is, hogy Hitler apja bántalmazó volt, és emiatt a diktátor felnőtt korára emberi roncs lett, aki képtelen a normális kapcsolatokra, és képtelenség lenne bárhogy is gyógyítani vagy kezelni őt.
Mindezek sokak szerint egyértelműen hozzájárultak ahhoz, hogy Hitler olyan személyiséggé vált, amilyenné.