A NASA felfedezett valamit, ami miatt nem fogunk tudni többé nyugodtan aludni…
Egy több száz, vagy több ezer ismeretlen objektumból álló “raj” gyülekezik a Naprendszer szélén.
Tényleg van egy űrveszély, mely ráadásul korábban is eltörölte a Föld színéről az életet?
Egyes tudósok azt mondják, hogy ugyanez a fenyegetés felel a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti kihalásáért.
A NASA és más csillagászok régóta sejtették, de nem rendelkeztek kellő bizonyítékkal arra vonatkozóan, amit most a világ elé tártak.
Egyszerre sokkoló és valahol elgondolkodtató is: csoda, hogy a Földi élet egyáltalán ideáig eljutott, és nem néztünk még szembe ezzel a pusztítóval az emberiség kialakulása óta, mely itt ólálkodott a Naprendszer szélén.
Hogy miről is van szó?
Pusztító meteoritok gyülekezőhelyét találták meg a Naprendszerben.
Vélhetően a dinoszauruszok kihalását okozó aszteroida is a Naprendszeren belüli Oort-felhőből érkezhetett, amelyet a Jupiter gravitációs mezője már nem tudott kivédeni. Kutatók szerint sok olyan üstökös mag lehet még ott, amilyen a százmillió évvel ezelőtti kihalási hullámot is elindította.
Tudósok szerint egy 14 km átmérőjű aszteroida lehetett a felelős, amely Mexikóban kivájta a Chicxulub-krátert, egy 170 kilométer átmérőjű és néhol csaknem 20 kilométer mély képződményt hagyott maga után.
Az viszont erősen kérdéses volt, hogy a végtelen űrön belül honnan is jöhetett egy ekkora szikladarab, amire most a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ szakértői találhatták meg a választ.
Elemzésekkel mutatták ki a helyet, és azt, hogy mi “csapta felénk” ezt az aszteroidát.
A Jupiter gravitációs parittyahatással küldte az ősi Földre a gyilkos aszteroidát, ez pedig nem egyedülálló: a szakértők szerint a most megtalált “gyülekező helyről” érkező aszteroidákkal is ugyanez történne a Jupiter mellett elhaladva.
A nagy tömegű Jupiter a beérkező üstökösöket olyan pályákra rúgja, amelyek révén nagyon közel kerülnek a Naphoz.
Ott a kőzet darabjai széttörnek, mert a sziklák távolabbi részeire másként hat a Nap gravitációs mezeje, mint a közelebbiekre, és üstökös repeszek jönnek létre, megnövelve annak a valószínűségét, hogy ezek valamelyike a Föld irányába repül” – idézi az Euronews a kutatással előhozakodó Loeböt.
Nem is feltétlenül az űrszikla és a közvetlen becsapódása indította be a dinoszauruszok kihalását sem: a lökéshullámok földrengésekhez és vulkánkitörésekhez vezettek, rengeteg lett a por a levegőben, ami lehűléshez vezetett, a növények nem tudtak fotoszintetizálni, ez pedig jelentős hatást gyakorolva az egész táplálékláncra.
Ez az esemény pedig a fentiek ismeretében gyakorlatilag bármikor bekövetkezhet a jövőben, nem lehet előre megjósolni.
És éppen ez benne az ijesztő.