Az antidepresszánsok az USA-ban leggyakrabban felírt gyógyszerek közé tartoznak (1), annak ellenére, hogy sok típus mutat összefüggést a gyógyszerszedő önmaga és mások ellen irányuló erőszakos viselkedésével.
2004-ben az USA Food and Drug Administration (FDA), vagyis az amerikai gyógyszer- és élelmiszerellenőrző hatóság módosította(2) az antidepresszánsok címkézési követelményeit (az SSRI-k és másokét), arra figyelmeztetve, hogy:
“Az antidepresszánsok a placebóhoz képest megnövelték az öngyilkos gondolatok és az öngyilkosság rizikóját gyermekeknél, kamaszoknál, és fiatal felnőtteknél rövidtávú MDD (major depresszív zavar) és egyéb pszichiátriai rendellenességek vizsgálataiban.
Ha valaki fontolgatja a [márkanév beszúrása] használatát, vagy bármilyen más antidepresszánst gyermeknél, kamasznál vagy fiatal felnőttnél, mindenképpen tegye mérlegre ezt a rizikót és a gyógyszerszedés klinikai szükségességet.”
Ezek a betegtájékoztatókban történt változások nagyrészt azoknak a pereknek voltak köszönhetőek, amelyek során a gyógyszergyárak rákényszerültek az addig eltitkolt gyógyszeradatok nyilvánosságra hozatalára.
A következő évben az FDA újabb figyelmeztetést tett közzé; ez alkalommal a Paxil szedő nőket figyelmeztetve, hogy a várandósság alatt szedett gyógyszer számos születési rendellenességet okozhat (3), beleértve a veleszületett szívrendellenességet. (Erről több cikket olvashat itt)
A GlaxoSmithKline 4 milliárd dollár Paxilhoz kapcsolható kártérítést fizetett ki
Egy 2004-es polgári perben(4) csalással vádolták meg a GlaxoSmithKline-t (GSK), azt állítva, hogy a gyógyszergyártó eltitkolta azoknak a Paxil vizsgálatoknak az eredményeit, amelyek kimutatták, hogy a gyógyszer nem működik kamaszokon, és bizonyos esetekben öngyilkossági gondolatokhoz vezet.
Ahelyett, hogy az orvosokat figyelmeztették volna ezekre a potenciális mellékhatásokra, a GSK a gyógyszer kamaszoknak és gyerekeknek való felírására bátorította őket.
Ez jelentősen több receptíráshoz, valamint erőszakhoz, öngyilkossághoz és gyilkossághoz vezetett.
Egy, az Institute of Safe Medication Practices (a Biztonságos Gyógyszer-alkalmazás Intézete) által 2010-ben publikált tanulmány(5) harmincegy, gyakran felírt gyógyszert azonosított be, amelyek aránytalanul nagymértékben hozhatók összefüggésbe erőszakos cselekményekkel.
A Paxil a harmadik helyen áll ezen a listán.
A southamptoni Drug Safety Research Unit (Gyógyszerbiztonsági Kutatás Tanszéke) vizsgálata kimutatta, hogy minden kétszázötvenedik Paxilt vagy Prozacot szedő ember valamilyen erőszakos esemény részese volt.
2011-ben az USA-ban több mint 14 millió Paxil recept került felírásra(6), ami éves szinten csak ebből a gyógyszerből potenciálisan 56.000, gyógyszer által kiváltott erőszakos incidensnek felel meg.
A GSK 1 milliárd dollár kompenzációt fizetett ki több mint 800 különböző, Paxillal kapcsolatos perben(7), és emellett 3 milliárdot az USA igazságügyi minisztériumának a Paxil és egyéb gyógyszerek illegális marketingjéért.
A Paxil mégis szilárdan része a pszichiáterek fegyvertárának. Ez talán végre meg fog változni, ha a legfrissebb Paxil vizsgálat eredményeit szélesebb körben megismerik…
Új tanulmány cáfolja a GlaxoSmithKline (GSK) Paxil vizsgálatának közölt eredményeit
A GSK 2001-ben publikált egy “Study 329” (“329 vizsgálat”) nevű tanulmányt(8,9), amely a Paxilt biztonságosnak és hatékonynak mutatta be tizenévesek számára, de most, az eredeti adatok újra elemzése (10,11,12) megállapította, hogy egyik állítás sem igaz.
A The New York Times beszámolója szerint (13):
“Az antidepresszánsokkal végzett vizsgálatok rendkívül bonyolult dolgok, részben, mert a résztvevők harmada-fele jellemzően jobban lesz a placebótól.
A javulásmérés mikéntjének kiválasztása – és a mellékhatások címkézése – nagyban befolyásolja, hogy mennyire mutat jól egy gyógyszer. És ez így volt a Paxil vizsgálatban is.
Az eredeti kutatás nyolc hétig követte a depresszió súlyosságának alakulását három, egyenként kb. 90 fős kamaszcsoportban. Az egyik csoport Paxilt szedett, a másik placebo tablettákat, a harmadik pedig imipramint, ami egy régebbi típusú depresszió elleni gyógyszer.
A Paxil csoport eredményei a vizsgálat fő fokmérője szerint (egy sztenderd depresszió kérdőív) nem voltak jobbak, mint a másik két csoporté, de a “másodlagos” felmérés szerint igen (a hangulati problémák egy másfajta felmérése) – számoltak be a szerzők.
A kutatók az ilyen másodlagos mérést hasonlónak tartják a közvetett bizonyítékokhoz: potenciálisan jelentéssel bírhat, de nem annyira meggyőző, mint az elsődleges…”
A GSK által rendelkezésre bocsájtott eredeti adatok újra elemzése nem talált bizonyítékot arra, hogy a Paxil hatékony kezelés lenne major depresszióban tinédzsereknél. Valójában a hatékonysága, mind klinikai, mind statisztikai értelemben, pont a placebóval volt egyenlő.
Azt is megállapították, hogy komoly mellékhatásokat, mint pl. az öngyilkossági fantáziákat és viselkedéseket szándékosan más kategóriákba sorolták más néven (pl. érzelmi zavar – Sz. G. megj.).
Az öngyilkossági gondolatok megnövekedett rizikójára utaló adatokat csak az eredeti páciens adatlapokból lehetett előbányászni, ahol a viselkedés pontos természete le volt írva.
Ami az ártalmakat illeti, a kutatók szerint a Paxil és a placebo között szembetűnő volt különbség.
A súlyosan kedvezőtlen események 260%-al voltak gyakoribbak Paxil szedésnél, mint a placebónál, a kedvezőtlen pszichiátriai események 400%-kal, és az öngyilkosság 300%-kal volt gyakoribb.
A nyolchetes vizsgálat ideje alatt a Paxil csoportban 11 személy tervezett öngyilkossági kísérletet, míg a placebo csoportban csak egy.
Az újraelemzés ismét aktuálissá tette a GSK “329 vizsgálat” visszavonását
Amikor eredetileg megjelent, a “329 vizsgálat” sok kritikát kapott, és többször követelték a visszavonását, mind a vizsgálat alaki hibái, mind a szellemírás alapos gyanúja, valamint az anyagi érdekellentétek eltitkolása miatt.
Az új kutatással párhuzamosan megjelent egy cikk (14) Peter Doshi, a BMJ (tekintélyes brit orvosi szaklap) társszerkesztője tollából, ami rámutat, hogy a “329 vizsgálat” eredeti kéziratát egy GSK-nak dolgozó író írta, és nem a huszonkét megnevezett szerző.
“Gyakran mondják, hogy a tudomány korrigálja önmagát. De azok számára, akik hosszú évek óta követelik a Keller tanulmány visszavonását, a rendszer megbukott,” – írja Doshi.
“Sem a tanulmány huszonkét, többnyire egyetemi akadémikus szerzője, sem a szaklap szerkesztője, vagy a mögöttük álló tudományos és szakmai intézmények nem léptek közbe, hogy helyreigazítsák a dolgokat.
A tanulmány máig változatlan formában, bármifajta helyesbítés nélkül olvasható, és szerzői közül egyet sem vontak felelősségre, pedig sokan közülük tanárok, és a szakmai társadalom prominens tagjai”
Mégis, bár az újra lefolytatott analízis ismét felélesztette a visszavonás követelését, a szerzők bagatellizálták az eredeti kutatók szabálytalanságait, ehelyett inkább a nagyobb átláthatóságért és az adatok nyilvánosságra hozataláért lobbiztak, a gyógyszerkutatások tudományos hitelének megnövelése érdekében.
Jon Jureidini az újra elemzés társszerzője ezt nyilatkozta a Time Magazinnak (15):
“E tanulmány célja nem a GSK megalázása, vagy bárki csalással való vádolása, hanem kísérlet az adatok őszinte bemutatására. Így kellett volna kinéznie az eredeti tanulmánynak. Ha így számoltak volna be az eredményekről, akkor soha nem lett volna semmi probléma.”
Megjegyzés: Ne tévesszen meg senkit az, hogy a tudományos korrektség miatt a kamaszokkal végzett vizsgálatokból csak azt lehet levonni következtetésként, hogy a Paxil (Paroxat, stb.) a kamaszoknál hatástalan és veszélyes.
Valójában rengeteg vizsgálat igazolja, s ez olvasható Depresszióipar könyvemben is (lejjebb ingyen letölthető!), hogy az antidepresszánsok, s nem csak a Paxil, minden korcsoportban hatástalan és veszélyes.
Forrás: Tények és Tévhitek