“Ez elég borús forgatókönyv, de hangsúlyozzuk, mindeddig nem több feltételezésnél.”
A helyzet már egészen más, mint májusban volt:
A világ előtt sokkal nagyobb kihívás áll, mint elsőre látszott.
Jelenleg kizárólag hipotéziseket lehet felállítani arról, hogy mivel is állunk szemben.
E szerint a majomhimlő már hónapok óta csendben terjedhetett emberről emberre tavaly novembertől kezdve, és esetleg idén májusban „talált” olyan szuperterjesztő eseményre, amelyen egy nagyot ugorhatott, és járvánnyá nőhetett.
Elképzelhető az is, hogy egyes, Afrikán kívüli állatcsoportok fertőződtek meg a vírussal, és tőlük származnak különböző esetek, ahol aztán a kórokozó emberek között is vándorolhat…
Vagy legalábbis gyakoribbá teszi az Afrikán kívüli emberi eseteket, utazási előzmény nélkül.
Ez elég borús forgatókönyv, de hangsúlyozzuk, mindeddig nem több feltételezésnél.
A legjobb tudásunk szerint Afrikában a rágcsálók a vírus eredeti gazdái:
Ha netán európai és amerikai patkányokat „visszafertőztünk”, akkor aztán tényleg megjósolhatatlanná válik, hogy hol és mikor bukkannak fel további fertőzések.
Volt már ilyenre példa nem egy alkalommal a történelem során, de a himlőt tényleg nem szabad félvállról venni.
A lényeg az, amit a virológus így fogalmaz meg:
A helyzet már egészen más, mint májusban volt: kuszább és bonyolultabb, a szakemberek előtt sokkal nagyobb kihívás áll, mint elsőre látszott.
A 7–14 napig tartó lappangási idő után a betegség általános tünetekkel kezdődik:
- 38,5 Celsius-fok feletti láz,
- fejfájás,
- gyengeség,
- étvágytalanság,
- kitapintható nyirokcsomók,
- izomfájdalom,
- hátfájdalom,
- majd megjelenek a hólyagok.
Először általában az arcon, majd az egész testen, a nemi szerveken is.
A legtöbb eset pár héten belül magától gyógyul, kórházi ellátást nem igényel.