Egy vizsgálat szerint több mint száz korábban megfigyelt csillagot nem találunk, és ez akár az idegen civilizációk csillagmérnöki tevékenységének a jele is lehet.
De persze erősen kérdéses, hogy így van-e.
A kiindulási pont az, hogy „hacsak nem egy csillag egyenesen fekete lyukká omlik össze, úgy nem ismerünk olyan mechanizmust, ami ezt [az eltűnést] fizikailag lehetővé tenné” – miként a kutatás egyik résztvevője, Beatriz Villarroel fogalmaz.
Mivel a Tejútrendszerben az utóbbi másfél évszázadban nem észleltünk szupernóvát, ez a megoldás kizárható.
A következtetése szerint legalábbis elképzelhető, hogy immár azért nem látunk egy olyan csillagot, amelyet korábban igen, mert a hipotetikus idegenek pl. Dyson-szférát építettek köréje, hogy minél jobban kihasználják az energiáját.
És ez még csak nem is igazán új gondolat: korábban már történtek kísérletek pl. olyan idegen civilizációk megtalálására is, melyek egy egész galaxis energiáját csapolnák meg (ezek lennének az ún. Kardasov-civilizációk), és jelenleg úgy gondoljuk, – olvasható a kutatási jelentésben –, hogy „Univerzumunkban az ilyenek rendkívül ritkák, és nehéz őket megtalálni” (mármint ha léteznek egyáltalán, teszem hozzá én).
Az efféle kutatások a Stanislaw Lem lengyel író és gondolkodó által „csodakeresésnek” nevezett megközelítésen alapulnak.
Azon, hogy a természet uniformizál: a fizikai törvények mindenütt ugyanazok, és ha valami rendkívülit látunk, ami nem illik bele a szokásos képbe, akkor kezdhetünk gyanakodni: talán egy nálunk jóval fejlettebb civilizáció tevékenysége okozza az anomáliát.
Mint ahogy ez lehetne az egyik (bár korántsem egyetlen) megoldás a mostani esetben is. Itt – kissé leegyszerűsítve a technikai részleteket – a United States Naval Observatory (USNO) B1.0 katalógusát vetették össze a Sloan Digital Sky Survey (SDSS) eredményeivel (kizárva a nagy sajátmozgással rendelkező kisbolygókat, üstökösöket és hasonlókat), hogy megtalálnák azokat az eseteket, amikor az SDSS-ben nem szerepel egy csillag, noha ott kellene lennie.
Ezen a ponton négy feltételezéssel élhetünk.
- Mérési hibáról van szó.
- Eddig ismeretlen természeti jelenségről van szó.
- Idegen civilizációk csillagmérnöki tevékenységének a jeleit látjuk.
- Valami más. Elvégre olyasmi is lehet a jelenség mögött, amire most nem gondolunk, és talán ez lenne a legígéretesebb.
Az első viszont nem hangzik különösebben izgalmasnak. A második már inkább (ezen a ponton pl. a „karrierjét” megfigyelési anomáliaként kezdő sötét anyag is az eszünkbe juthat).
A harmadik eset azért alapvetően más, mert míg az első kettőre konkrét példákat tudunk, a harmadikkal kapcsolatban csupán annyit mondhatunk, hogy mai tudásunk szerint nem zárható ki – ami nem jelenti azt, hogy szükségképpen lehetséges is.
Még problémásabbá teszi az egészet, hogy idáig jutva különbséget kell tennünk aközött, hogy idegen civilizációk létezését tételezzük-e fel, vagy pedig olyan idegen civilizációkét, melyek a mi lehetőségeinket messze meghaladó mérnöki tevékenységre képesek.
Értsd: nem csak az kérdés innentől fogva, hogy léteznek-e idegenek, de az is, hogy képesek lehetnek-e megvalósítani mindazt, amit nekik tulajdonítunk.
És ha mindez nem lenne elég, akkor azt is tegyük hozzá, hogy ez az egész a „hiányok Istene” típusú megoldáson alapul.
Azon, hogy ha nem értjük, hogy mi történik, akkor egy felsőbbrendű entitás létére/beavatkozására hivatkozunk.
Amivel viszont nem jutunk közelebb a magyarázathoz, hiszen valójában nem az adott entitással (Isten vagy egy fejlett civilizáció) való feltételezhető kapcsolata miatt használjuk az érvelést, hanem egyszerűen azért, mert nem értünk valamit.
Forrás: urvilag.hu