Az emberek általában úgy képzelik el a Földet, mint egy hatalmas, egységes gömböt, ahol csak a felszínen találhatóak különféle geológiai formációk.
Fontos azonban folyamatosan felidézni, hogy a Föld belseje sokkal összetettebb, mint ahogy azt általában elképzeljük, és a kutatók még mindig sokat törnek a fejük, hogy megértsék, milyen folyamatok révén alakultak ki a mélyebb rétegekben a különböző formációk.
Például ha le tudnánk menni néhány ezer kilométerrel a Föld belsejébe, olyan hegyeket találnánk, amelyek sokkal magasabbak, mint a Mount Everest.
Ezeket a láthatatlan belső hegyeket a Föld fémes magja és azt körülvevő kőzetköpeny határán, körülbelül 2900 kilométer mélyen alakultak ki.
Ebben a zónában a fizikai tulajdonságok hirtelen változnak, ami drasztikusabb, mint amikor egy vulkán kitörésekor a láva a levegővel érintkezik.
A Föld külső magja főként vasból és nikkelből áll, ami 3700 Celsius-fokon izzó folyadék, míg a földköpeny főként szilikátokat tartalmaz, amelyek helyenként szilárd réteget alkotnak.
Az 1996 óta végzett kutatások során felmerült a mélyebb rétegekben lévő hegyek lehetősége.
Ekkoriban kezdték megismerni a tudósok a földmag és a földköpeny határát, amikor földrengéseket tanulmányoztak.
Ezek a szeizmikus hullámok a Föld mélyében haladnak, de útjuk nem egyenes vonalban vezet.
A mély rétegek anyagai megváltoztatják azokat, eltérítik útjukat, amit a felszíni szeizmográfok rögzítenek.
Ezután az eltérített hullámok alapján képet alkotnak a mélyben található anyagokról.
Egy három éves kutatás során, melyben az Antarktiszon lehelyezett érzékelők gyűjtötték az adatokat több mint ezer földrengésről, érdekes eredmények születtek.
A kutatók megfigyelték, hogy a földrengések által keltett hullámok hirtelen lelassultak a mag és a köpeny határán.
Ezt az ultraalacsony sebességű zónának (ULVZ) nevezték el, és próbálták megérteni, mi okozza ezt a jelenséget.
Az ilyen szeizmikus vizsgálatok részletes képet adnak a Föld belső szerkezetéről, és azt mutatják, hogy ez sokkal bonyolultabb, mint korábban hittük.
A kutatások eredményei alapján egy jól kivehető tömböt azonosítottak, ami gyakorlatilag egy hegyként is felfogható.
Ennek a képződménynek néhány csúcsa akár 40 kilométer magasan emelkedik a földköpenybe, tehát sokkal magasabb, mint a 8849 méteres Mount Everest.
Azóta további hegyeket is felfedeztek a mag körül, Hawaii alatt például egy különösen nagy kiterjedésű, 910 kilométer átmérőjű hegyek csoportja található.
Ez a réteg, amely a fémes külső mag és a felette lévő kőzetköpeny határán jött létre, rendkívül vékony az összes többi szerkezeti elemhez képest, és egy elmélet szerint ez lehet az lesüllyedt óceáni kéreg, amely nagyon átalakult bazaltból és üledékes kőzetekből áll.
Korábban azt hitték, hogy a lesüllyedt óceáni kéreg darabjai csak néhány helyen, szigetszerűen fordulnak elő a földköpenyben, de most már úgy vélik, hogy ez a réteg inkább a földköpenyhez képest sűrűbb, és a teljes mag–köpeny határt beburkolja.