A tudomány egyik legnagyobb rejtélye, mely akár az egész univerzumot megváltoztathatja.
A feketelyukakról tudjuk, hogy nem csak rejtélyes jelenségek, de a tudomány mai állása szerint rendkívül veszélyesek is.
Olyannyira, hogy nem kíséreltünk még meg igazi, nagy feketelyukakat előállítani, mivel azok elszabadulva bekebeleznék a bolygónkat, és az egész Naprendszert is.
Noha egyes hírek, kiszivárgott információk szerint a CERN-ben végeznek ilyesfajta kezdetleges kísérleteket, miniatűr feketelyukakkal.
A feketelyukakat még megfigyelnünk sem sikerült, legalábbis közvetlenül, de az biztos, hogy léteznek.
Ellenben megintcsak nem tudni, hogy mi lehet a másik oldalukon, azaz a legmélyükön. Az anyag beleáramolva látszólag eltűnik, megszűnik létezni.
De vajon tényleg megszűnik? És mi a helyzet azzal a szuperfolyékony héliummal, mely nagyon hasonlóan kezd viselkedni egy feketelyukhoz? Ugyanis ez a világ egyik legrejtélyesebb tudományos titka.
A szuperfolyékony héliumnak olyan tulajdonsága vannak, amilyen szinte egyetlen más anyagnak sem, ami folyik.
Éppen ezért a tudósok már évek óta kísérletezgetnek vele, és rájöttek, hogy sok tekintetben nagyon is hasonlítanak egyes benne lezajló folyamatok a feketelyukakban lezajló dolgokhoz.
A nagy kérdés persze mindig is az volt az anyag kapcsán, hogy valahogyan előállítható-e belőle egy feketelyuk, tehát veszélyes-e az emberiségre nézve az ezzel való kísérletezgetés.
Rengetegen ellenezték annak idején a tudományos céllal való vizsgálatokat, kísérleteket, mert féltek attól, hogy véletlenül egy stabil feketelyukat hoznak létre belőle.
A dolog nem ilyen egyszerű azonban, ugyanis bár több tulajdonsága miatt hasonló egy feketelyukhoz – egyes szerkezeti tulajdonságai – mégis merőben eltérő.
Ám a jövőben nem tartják lehetetlennek, hogy segítségünkre legyen egy ilyen létrehozásában.
Arról már nem beszélünk, mi van, ha rossz kezekbe kerülne… De most nem is ez a téma.
Az ENTANGLEMENT AREA törvény ugyanis mindkét anyagnál érvényesül. Ez az egyezés pedig igen nagy jelentőségű lehet.
Az idővel, és egyben az időutazással is kapcsolatos ez az egész.
A szuperfolyékony hélium ugyanis annyira hideg, hogy mindösszesen kettő fokkal nagyobb a hőmérséklete az abszolút záró hőmérsékletnél.
A szuperfolyékony hélium emiatt a hőmérséklet miatt egy nem viszkózus gázzá alakul, ami ha elkezd forogni saját tengely ekörül, akkor azt örökké fogja végezni, ugyanis nincs súrlódás, ami ezt megállítaná.
Ez azért ennyire érdekes, mert szuperszámítógépekkel szimulálták az eseményeket, amikor kiderült, hogy ez a folyamat nagyon hasonlóan – vagy ugyanígy zajlik le egy feketelyuk belsejében is.
Ez persze csak egy lehetséges elmélet, még semmi sem biztos, de egyelőre ez a legjobb „képünk”, amit arról kaptunk, hogy mi történhet az anyaggal, és annak atomjaival a feketelyuk belsejében, amint túlhalad az eseményhorizonton.
A jelenség további tanulmányozása alapjaiban változtathatja meg, és bővítheti ki a kvantumfizikai ismereteinket.