Az alábbi nagyon elgondolkodtató írás egyenesen Puzsér Róbert tollából származik, aki maga is aggódni kezdett, hogy hamarosan akár a harmadik világháború is kirobbanhat.
Ti mit gondoltok?
Ha lesz harmadik világháború, az minden jel szerint a Tajvani-szorosban tör majd ki.
A huszonegyedik század két gazdasági és katonai szuperhatalma a bolygó e pontján feszül leglátványosabban egymásnak…
Olyan mennyiségű sérelem, gyűlölet és fegyver halmozódott fel itt, hogy amint felpattan egy szikra, a detonáció ereje a Föld valamennyi országában érezhető lesz.
A legcsekélyebb provokáció is láncreakcióval fenyeget, a korszerű fegyverrendszerek és a mögéjük rendelt mesterséges intelligencia a másodperc töredéke alatt hozhat a teljes emberiségre nézve végzetes döntést….
ENNEK FÉNYÉBEN ÉRDEMES FELTENNI A KÉRDÉST: MIT KERESETT AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÉPVISELŐHÁZÁNAK ELNÖKE, NANCY PELOSI A KÍNÁTÓL SZABADULNI IGYEKVŐ SZIGETORSZÁGBAN? MINEK MENT ODA?
Miért kockáztatta a harmadik világháborút?
Hogy hagyhatta figyelmen kívül a kínai tiltakozást és fenyegetőzést?
Csak nem egy újabb ostoba amerikai erőfitogtatás zajlik?
Erre a kérdésre talán csak évek múlva születik egyértelmű válasz.
Ma a Tajvani-szoros a Brenner-hágó, és érdemes tisztában lenni azzal, hogy míg az Egyesült Államok nyilván nem az a makulátlan erkölcsű és tiszta szándékú lovag, akinek a szerepében évtizedek óta tetszeleg,
addig a Kínai Népköztársaság etnikai és vallási alapon tölt meg koncentrációs táborokat ártatlan civilekkel, a felemelkedés esélye nélkül hajtja adósrabszolgaságba Afrikát,
ROHAMOSAN SZÁMOLJA FEL AZ EMBERI ÉS POLGÁRI JOGOKAT, TOTÁLIS MEGFIGYELŐÁLLAMOT ÉPÍT, S EGYIDEJŰLEG MŰKÖDTETI A LEGKEGYETLENEBB KAPITALIZMUST MEG A LEGZSARNOKIBB BOLSEVIZMUST.
Ez a Kína a mai napig nem tisztázta felelősségét a területéről elszabadult koronavírus-járványért, miközben fennálló rendszere nem kevésbé képmutató, mint az Egyesült Államoké,
ahol a hamisítás és az államérdeket szolgáló hazugság a mindennapok bevett eszköze.
A nagyobbik és a kisebbik rossz versenyében nem az Egyesült Államok mellé kell állni, hanem a tajvaniak mellé, a japánok mellé, a dél-koreaiak mellé, a demokráciák mellé, a kis államok népei mellé, akiket ma elsősorban Kína fenyeget –
s mindössze reménykedni lehet abban, hogy az amerikai birodalom ezúttal nem bizonyul olyan gátlástalannak és cinikusnak, mint 1956-ban, a magyarok szabadságharcának cserbenhagyásakor.