Aki élt a rendszerváltás előtt, az még emlékezhet arra, ami most jön, de nem lesz benne köszönet és egy életre emlegetni fogjuk…
Ezt idézi fel az egyik legismertebb magyarországi befektetési szakember friss interjúja.
magas nyomású gazdaságpolitika egy jól hangzó dolog volt a 2010-es években, és nekünk nagyon kapóra jött, mert az évtized első felében gyakorlatilag stagnált az ország.
Ezzel valamit kellett tenni!
Jött egy nagyon prociklikus költségvetési és jegybanki politika, ami a járványra adott válaszokkal elszabadult hajóágyúvá vált
– mondta egyebek mellett a G7-nek adott interjújában Jaksity György a Concorde Értékpapír Zrt. igazgatósági elnöke
A magas nyomású gazdasággal kapcsolatban az a kérdés, hogy létezik-e ez a münchauseni dolog a valóságban, hogy beülünk a vasszekérbe, és a mágneses golyóbist felfele dobálva eljutunk a Holdra.
A magas nyomású gazdaság kicsit ilyen, azt a látszatot kelti, hogy egy gazdaság a hosszú távú növekedési potenciáljánál éveken át vagy évtizedes távlatban jobban tud növekedni.
De hogyan, ha nem tud bevonni plusz munkaerőt, ha nem tudja gyorsan növelni a termelékenységet?
A GDP valahány ember szorozva a produktivitással, hogy a fenébe tud akkor több GDP-t termelni?
Nyilván annak az árán, hogy később majd visszaadja ezt a többletet, ez fog zajlani most, háborútól, Brüsszeltől, mindentől függetlenül.
És ez zajlik máshol is.
Magyarországon a nyár egy kegyelmi állapot, mindenki elutazott, elkölti az utolsó szabad forrásait, és ősszel jön a felismerés, hogy az infláció megette a jövedelmek növekedését. Sőt, most már vastagon beleharap, tehát megyünk vissza 2020 előtti szintekre.
Hosszabb távon úgy tűnik, hogy 100-150 éve próbálkozik Magyarország a felzárkózással, de nagyjából ugyanaz a lemaradásunk aránya.
Most jobb viszonyítási pontot találtunk, úgy hívják, hogy Portugália (amelyet egy főre eső GDP tekintetében beért Magyarország).
Egy dolog az egy főre jutó GDP, de mondjuk mennyi az egy főre jutó fogyasztás, amely alapján a sor végén vagyunk?
Aki élt a rendszerváltás előtt, az még emlékezhet arra, amikor a vezető közgazdászok az ötéves tervek kisiklása idején zárt szakmai főrumokon beszóltak a hatalomnak: se rövid, se hosszú távon nem működik a szocialista rendszer.