Több ezer éves maradványok, melyek az elveszett szuperfejlett városállam romjai is lehetnek.
Kanadai kutatók, Paul Weinzweig és Pauline Zelitsky Kuba partjainál dolgoztak, amikor különös felfedezést tettek.
Alámerülő robotjuk városromszerű, körkörös és piramisokra emlékeztető objektumokat talált az óceán fenekén, 650 méter mélyen, a paranormális eltűnésekről híres Bermuda-háromszög területén.
A kutatók szerint a romok hatezer évvel ezelőttiek is lehetnek, ami elképesztő: viszonyításképp, 1500 évvel előznék meg az egyiptomi piramisokat.
A kétezres évek elején tett felfedezést követően az óceánkutatók és archeológusok alkotta kutatócsoportban felmerült a gondolat, hogy nem egyszerűen egy elsüllyedt egykori városra, hanem jó eséllyel Atlantiszra bukkantak a mélységben.
A város sorsa ugyanis kísértetiesen hasonlít az Atlantiszéhoz, amint az a legendában olvasható.
Eszerint az ősi város tulajdonképpen elsüllyedt.
A mélyben talált, ismeretlen várost is elnyelte a mélység, feltehetően az utóbbi jégkorszak idején.
A jég olvadásával drasztikusan nőtt az óceán vízszintje, és szigeteket, illetve jókora szárazföldi területeket kebelezett be, beleértve valószínűleg a titokzatos város területét is.
Atlantiszt – Atlasz szigete – először Platón említette írásaiban, aki szerint a várost évezredekkel korábban egy éjszaka alatt rombolta le egy földrengés vagy egy cunami.
Azt azonban senki sem tudja, hogy a filozófus politikai elmélkedését illusztrálandó találta ki Atlantiszt, vagy valóban létezett.
Bizonyítékként az Atlantisznak vélt óceáni romvárost kutató szakemberek egyike elmondta, hogy a Yucatán kultúrákban – és Yucatán nincs lehetetlen távolságban a Bermuda-háromszögtől – úgy tartják, őseik egy kataklizma sújtotta elsüllyedt szigeten éltek, melynek neve Atlanticú volt.
Hogy erről Platón hogyan szerzett tudomást, az már más kérdés.