“Akkor itt most lehúztuk a rolót, és lent is marad…” Sorra mennek csődbe a gazdák, Magyarország tényleg jobban teljesít…?
A rendszeres fogadkozások ellenére az egykori 10 millióról 2,5 millióra csökkent a sertéslétszám, és lehet, hogy hamarosan már csak 1,5 millió lesz.
Amikor az afrikai sertéspestis visszaszorítása érdekében gyorsan és drasztikusan korlátozni kellett volna a vaddisznóállományt, a politikusok vaddisznólobbija legyűrte a kiváló természeti adottságokat kihasználni igyekvő disznólobbit.
Akkor itt most lehúztuk a rolót, és lent is marad
– mondja Felsőszentivánon Kuthi Gyula, aki fiatal kora óta hizlalt disznókat. Pedig megvan a 20 hektár föld, ahol a takarmányt termelik, megvannak az ólak, a tudás, még erő és egészség is lenne – de nem akar minden hízóra 9–10 ezer forintot ráfizetni.
2013-ban 3000 forintba került egy mázsa kukorica, egy kiló élő sertésért átlag 400 forintot adtak, de egy ismerős hentesnek akár 500-ért is el lehetett adni. 2021-ben 8–9000 forintra emelkedett a kukorica mázsánkénti ára, vele nőtt a takarmányba keverendő premix, szója költsége, többet kért az állatorvos is, miközben évi átlagban 367 forintra csökkent az élő sertés kilogrammja.
A lényeg: egy 100 kilós sertés önköltsége 45 ezer forint, de csak 35 ezerért lehet eladni.
Kuthiék tipikus falusi kistermelők. A feleség meséli, hogy amikor 1985-ben összeházasodtak, a lakodalom utáni első útjukon elmentek együtt malacot venni.
A férje vagyonőrként dolgozott, ott keveset fizettek, muszáj volt kiegészíteni, hogy felnevelhessék a három fiukat. Mindegyikből diplomás lett: orvos, agrármérnök, közgazdász.
Nagyon büszkék rájuk. Egy hektár – egy koca, így írják a nagykönyvek, és ők a 20 hektárjukra 20 anyakocát állítottak be, évente 400–450 hízót adtak le.
Voltak jobb évek, voltak rosszabbak – sokáig kiegyensúlyozta egyik a másikat, de ilyen, ami most van, még sohasem volt.
Szintén felhagy a sertéstartással a Baján élő Bercsényi Miklós egyéni vállalkozó, aki 1988 óta hizlal turnusonként több ezer sertést a saját telepén.
A saját takarmányommal nevelt saját hízóm lapockáját 1050 forintért tudom adni a saját boltomban
– magyarázza.
„Ugyanilyen lapocka Barcelonából idejött 800 forintért. 2021-ben januártól decemberig minden nap jobban jártam volna, ha csak a piacon veszek import húst, és azt adom tovább.
Nincs annál nagyobb hülyeség, mint hogy megtermelem a 9000 ezer forintért eladható, brutálisan nyereséges kukoricát, és megetetem a durván veszteséges, 370 forintos élősúlyú disznóval.
Amióta megy a cirkusz az infláció miatt, az élő sertés eladási ára 370-ről 395-re ment föl, miközben az önköltség maradt 480 forint.
A magyarországi piaci ár alatt 200–300 forinttal tömegével jön be a hús Nyugat-Európából.
Ezt az olcsóbb importhúst veszi a kiskereskedelem, de az állami intézmények közkonyhái, a húsfeldolgozók is – mert ez éri meg.”